Értem az apostolt, de nehéz a világot nem szeretni. Mert olyan nagyon szerethető, valahogy… Hogy ez csak gyengeség és kifogás? Talán. Másrészt az én érzésem mégis lerázhatatlanul, hogy fontos a világot szeressem – sőt hogy a világban magamat, a saját emberségemet szeretem, amikor szeretem épp, nem mindig, és máskor nehéz, de értem e gyakorlat is. No persze nem jelenti, hogy ne lenne törekvésem változtatni rajta, pontosabban nem is változtatni, hanem hozzátenni, élményem, hogy a világ nem rossz, de bőven van tere fejlődésnek, pontosan mint a saját esetemben is, és hogy jól akkor vagyok amikor erre egyidőben vagyok képes, tehát szeretni, ahogy van, és közben szeretettel gyarapítani is, mindazzal, amire én képes vagyok.

Te hogy vagy a világgal?

Szereted, utálod, elviseled, de csak nehezen, vagy el is fogadod, megengedő együttérzéssel? Megfigyelésem, hogy az emberek magukkal is pontosan azonos módon vannak, mint a világgal, nem lehetnek másképp, ezért tehát a világgal való viszony fontos mutatója a magunkkal való viszonynak, amire nem egyszerűen csak figyelni érdemes, de a magammal és közvetlen környezetemmel való viszony is így javul legegyszerűbben, ha a világgal való viszonyomon dolgozom. Ugyanis a világ a legnagyobb. A világban vannak a szeretteim, szűkebb halmaz, amin belül én – magamon, vagy kapcsolatokon külön munkálkodni tehát lehetetlen: szeresd ember a világot! Is. Mint tenmagadat. Mert tenmagad, az.

Írok nektek fiacskáim, mert bocsánatot nyernek bűneitek az ő nevéért. Írok nektek, apák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. Írok nektek, kisdedek, mert megismertétek az Atyát. Írok nektek, fiatalok, mert erősek vagytok, Isten igéje megmarad bennetek, és a gonoszt legyőztétek. Ne szeressétek a világot, sem azokat, amik ebben a világban vannak. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete, mert minden, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége. Ez nem az Atyától, hanem a világtól van. Ez a világ elmúlik, és elmúlik a kívánsága is. Aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

1Jn 2,12-17

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!