Abban az időben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.” Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”

Lk 18,1-8

*

Hogy igazságtalannak tűnik a világ? Igen. De valójában csak sokkal nagyobb távlatokban működik. Nehéz belátni ezt, és hogy az igazságnak nem feltétlen akkor van ideje, amikor az embernek az jól esne. Hmm. Az “amikor az Emberfia eljön” – amit utolsó ítéletnek is nevezünk – lenyűgözően távol van. Még annál is messzebb. Felfoghatatlanul sok generáció kell addig még felfoghatatlanul sok “igazságtalanságot” elszenvedjen. Mert hit másképp nincsen. Igazi Hit. Csakis “igazságtalanságok” közepette. Az egyetlen kérdés valójában, hogy ha nem Neked kedvez a rendszer, akkor Hiszel-e? Szép ez nagyon. Hogy nem kedvez és nem is fog kedvezni, amíg Hinni nem kezdesz. Ez van. És tökéletes így. “Szerenecséje” az embernek csakis a Hitével arányban van.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!