Igen, tudom, hogy anyáknapja van, Hála és Boldogság minden édesanyának, de most mégsem eről írok. Pontosabban igen. Erről, de másképp. Ugyanis – érdekes egybeesés – a munka ünnepe is ma van, és a Munka és az élet összefüggésére szeretnék rámutatni, hogy az ember Dolga nem egyszerűen csak az, hogy Szeret, tehát éltet, szülőként vagy vezetőként, keretez, támogat, emel, átad aszerint, ahogy legjobban tud – hanem HAGYNIA is kell, hogy ő maga keretezve, támogatva, emelve, tehát vezetve, tehát Szeretve, tehát éltetve legyen, amihez muszáj gyermek, muszáj követő is maradjon, mert

aki nem követ, meghal.

Konkrétan és szó szerint értem ezt, tömegeket érintő témának, sőt globális válság okának látom, korszakos “népbetegség” forrása is, amiről márpedig sarkosan szólok most, mert szembesítenem kell ezzel, hogy aki csak vezet, de nem követ, az megöli magát, legyen vezetés terén mégoly sikeres is. A mód ebben mindegy. Hogy tehát a depresszió mélységeiben lesz öngyilkos, baleseteket von magára, vagy a testének egyes sejtjei kezdik önközpontú lelki viselkedését rákos daganat formájában utánozni, aki nem követ, tehát nem találja a gyermekkori családja után az azonosulás és részesség következő szintjét meg, az BIZONYOSAN meghal, bármilyen jó ember egyébként. Mert

aki nem követ, az nem kaphat szeretetet.

Ugyanis a szeretet NEM feltétel nélküli. ELKÉPESZTŐEN fontos ez. Pontosabban a szeretet bár feltétel nélküli, de fogadni ezt az ember, tehát magát szeretve érezni csakis akkor tudja, szeretettség élménye csakis akkor lehet, ha marad gyermek is, tehát ha Követ, meg KELL az életben legyen, minden egyes ember életében meg KELL legyen, hogy hol követ, mert akinél nincs – aki mindig a maga feje után megy csak – az az éltető forrásról szakítja magát le, ami nélkül nem élhet. Soká semmiképp. Rettentően fontos ez. Hogy valóságosan az életeddel játszol, amikor a nagyobbal vitázol, konkrétan öngyilkosság-kezdemény minden nézeteltérés, hanem meg KELL mindenki az összhangot találja, ahol maga részesként örömmel áll, mert boldogság másképp nincs,

az összhangon kívül NINCS élet.

A jó hír másrészt, hogy nem bírjuk e kiszakadtságot soká, minden válság értéke a szenvedés, hogy maximális motivációt ad változtatni. Hmm. Az ember vágya végül nem a hatalom, de még csak nem is a szeretet, hanem a szeretettség, amit másképp el nem érhet, CSAKIS kapcsolódva. Amihez követni is MUSZÁJ. Magamat másokért. Adom. Szeretet. Igen. Egyrészt. De másrészt az IS fontos, hogy eközben valamely nagyobb célt Követek. Ami a Jézusi béke lényege, EZT jelenti, hogy békességet hagyok rátok, az én békémet adom Neketek, belül CSAK akkor lehet, ha kifelé van, vezetni jól CSAK az tud, aki maga követ, tehát a békének valóban FELTÉTELE megtartani a tanítást, aminek azonban csak egyik oldala a magamat másokért, tehát adni és áldozni, ami a Szeretet, ÉS a másik is ugyanilyen fontos, hogy ezt egy nálam nagyobb akarat szolgálatában tegyem, TEHÁT követés, odaadás, bizalom, hagyatkozás, ami a Szerelem, avagy más néven: imádat.

Szerelem nélkül az ember elhal.

Mert szerelem nélkül a nagyobbal nincs kapcsolata, tehát a munkának, a világnak, az “Isten országának” nem része. Csudába is. A rák szerelemhiány, aminek gyógymódja pusztán csak ennyi: a Lelkesedésedet találd újra meg. Férfinak Ügy, Nőnek Férfi a szerelem szükségszerű iránya, ami nélkülözhetetlen, sőt halálos, ha nincsen. Követni KELL. Hogy ez nehéz? Igen. Sőt. Munka. Az igazi munka NEM a rámbíztottaknak gondját viselni, ugyan – hiszem szeretem őket, mint szülő a gyermekeit, önként áldozom magam –, az igazi Munka magamat a sötétség és reményvesztettség – befalazottság és elzárkózottság – pillanataiban tudni legyőzni, a fényt ilyenkor vissza beengedni, sőt lépni felé, választani, újra és újra, a nagyobb által adott irányt, még ha nagylevegő is kell hozzá, de nem engedni magam a kétség gyilkos mocsarába süllyedni, hanem a megérzéseket, a sötétedés közben egyre halkuló belső hangot KÖVETNI, mielőtt megszűnik. Elképesztően nehéz. De segít tudni, hogy

a követés alternatívája a halál.

Mert szeretve CSAK az érezheti magát, aki követni, tehát szerelemre is hajlandó, pontosabban: mer. Aki ezen nem dolgozik: meghal. Bármilyen jó anya egy nő, bármilyen gondos férj egy férfi, ha a másik oldal, tehát a szerelem hiányos, ha a férfi a számára lelkesítő Ügyet és Vezetőt a világban nem fedezi fel, ha a nő asszonyként a Férfit követve emelő helyét nem foglalja el, ha az ember a számára lelkesítő konkrét kapcsolódásnak magát megadva alárendelni nem tudja, önmaga ellenére, önmagát – a büszkeségét, a félelmét, a kishitűségét, a biztonság iránti vágyát – napról napra meghaladni, ha nem sikerül, akkor meghal. Aki magán, tehát a nagyobbal való kapcsolódásán, a nagyobbhoz való KONKRÉT embereken keresztül megvalósuló követő szolgálatán, tehát a Szerelmén nem dolgozik, az nem lehet boldog, boldogság hiányában pedig élnie sem érdemes.

NE vitázz tehát!

Kövesd, ha tudod, HA elég lelkesítő, és ha nem, akkor válszd az igazságot, és keress tovább, hagyd ott, de vitázni nincsen értelme, sőt életveszélyes. Mert aki vitázik bizonyosan önmagában van, tehát nem követ, sarkos lesz, amit mondok, de így van, értsd ezt meg, hogy bármely vitában bizonyosan a vezetőnek van igaza. Három esete ennek: nő férfival, férfi vezetővel, vezető Istennel vitázik, ugyanaz mind, boldogság és igazi szerelem a követésben van, HAGYD AZT OTT akiért magadat, a vitázó hajlamodat meghaladni képes nem vagy, akinek magad alá nem rendeled! Aki a saját nézőpontját erőlteti, az meghal. Vezetni helyesen – férfi nőt, vezető férfit – csakis úgy lehet, hogy az ember maga is követ, tehát valami számára lelkesítő Nagyobbra hangolódik. VAN akiért megteszed. Az életeddel játszol. NE alkudj ebben meg! 

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Isten hozott.

Az új bejegyzések tagoknak látszanak csak, de a hét legjobb írását nyilvánosan is megosztom + Facebook oldalamon videók folyamatosak. Bővebben a rendszer okairól és működéséről ITT.

Barátsággal,
Joós István