Ez foglalkoztat épp, a mai olvasmány kapcsán, és nyilvánvalóan igen a válasz. Olyan erejű Igen, hogy a hegyek visszaverik, a hang interferál, és a fülembe erős disszonanciával érkezik ettől vissza. Szabad. Vagy talán mégsem? Hmm. Csudába. Gyógyítani szent és nagyszerű, tapasztalni, konkrétan adni, konkrétan támasztani, de végül Tanítani, az életünk által Példát, tehát választható Mintát adni A Legnagyobb. Ez az élményem, hogy tehát Tovább kell tudni Lépni, a konkrét gyógyításból is. Téged keres mindenki! után: Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen ezért jöttem. Továbbra sem vallásos üzenet szándékával írok, hanem csak értelmezem. Évek óta brutális számomra ez a rész. Hogy mindenki keresi, bárkit képes lenne gyógyítani, de továbbmegy mégis. Tovább. Otthagyja őket. Sőt! Meghal a kereszten egy éven belül, pedig még évtizedeken át gyógyíthatott volna. NAGYON kemény. Ez. Nagyon elgondolkodtató. Csinálta, gyógyított, mert megesett rajtuk a szíve, de közben épp ezért, a csinálás NYOMÁN már érzi, hogy tud jobban is hasznosulni, hogy Tovább a funkciója. Egyrészt. Másrészt pedig, hogy ő sem adhatta másnak,
nem vehetjük át egymás kelyhét.
Tehát bár gyógyíthatok, itt és most jobban is lesz a másik, ami a Teljes emberre, tehát kívül és belül, tehát a testi tünet mögött a Lelkére is visszahat, nyilván, de MEG mégsem tudok senkit. Meg-gyógyítani. Mert szükségszerűen maradok külső hatás, tünet felől érkező, tehát idővel szükségszerűen esik az ember vissza. Talán nem olyan mélyre, talán olyan mélyre már nem. Vagy mélyebbre. Akár belehal. Akár pontosan ebbe hal bele, hogy maga nem nézett szembe, nem oldotta meg, én segítettem, aztán visszaesett, kiújult, de mivel korábban is külső segítséget kapott, így most is azt keresi, nem talál, maga szembe mégsem néz, mert már mintája, hogy a külső segítség az út, hogy mások helyette majd megoldják, de nem, teljesen kívülről soha nem lehet, tehát belehal, holott ha hagytam volna szenvedni annak idején, akkor az a kisebb, még nem halálos gödör segített volna neki szembesülni, nézőpontot váltani, változni. Nagyon kemény ez. Hogy végül valóban gyógyítani CSAKIS a szenvedés tud. A SAJÁT szenvedésem. A BELSŐ folyamat, ami által felpuhulok, tehát az Újra, a személyes igazság következő szintjére megnyílok, csakis akkor tudom azt befogadni, nézőpontot váltani, gyógyulni, ha eleget szenvedtem. Hmm. Szabad, igen, gyógyítani. És aztán tovább kell mégis menni, mert az Igaz Példa, annak választhatósága nagyobb, mint a beavatkozás.
–
Abban az időben Jézus kijött a zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda. Hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment, elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utánamentek. Mikor megtalálták, azt mondták neki: „Téged keres mindenki!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen ezért jöttem.” És ment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.
Mk 1,29-39
Öröm, ha megosztod!
