Ne hagyd, hogy a félelem vagy fájdalom visszatartson, különben nem csak a megújulást hordozó lehetőség, de vele magad is pusztulsz!

Havazik és mégis… Egy nappal korábban érkezett a fény idén, tegnap, egy csapásra állt sok évnyi részlet össze: érzem, értem, tudom mit, hogy hogyan kell tennem, és ez Lenyűgöző. Az erő, a tisztaság, hogy mindez így van, így igaz, nem is lehet másképp, és hogy ez a “nem is lehet másképp” milyen erővel szív magába engem, hogy a világos irány mennyire egyértelművé teszi a napok konkrét lépéseit, az itt és most tetteit. Hála sötétségért, mert legnagyobb segítőm volt idén! A saját önközpontúságom. Szép ez nagyon. Hogy sötétség valójában nincsen, hanem a fény, tehát a kapcsolat hiánya van csak, mikor az ember magába túl mélyen révedve átmenetileg kiszakad. Oka? Önimádat vagy önsajnálat. Kicsi a különbség, és talán nem is fontos, hanem a lényeg, hogy mindig önközpontúság az ok, magam körül pörgök, mindkét esetben, hübrisz, arrogancia, amivel magam akadályozom magam, és a köztem és az időszerű tettek között így támadó feszülés eredménye “csak” a válság, ami fokozatosan nő, míg végül eléggé szenvedek, hogy az igazságnak végre újra helyet adjak. Én. Egyedül én. Felelős ebben senki más nincsen. Hogy mi az igazság? Amit a megérzés súg. Mindig és csakis. Tettek. Közelebbről az igazság mindig a jót és jól, ami szükségszerűen kapcsolat. Tehát lépés. Egymás felé. Konkrétan. A felszabadulás mindig útrakelés is egyben, a válság feloldásaként születő lépés az önfelvállalás új szintje, aminek fontos jellemzője, hogy félelmetes, mert önértékelés válsággal és külső konfliktussal egyszerre fenyeget, tartunk ettől, nem jó felé mész, ha nem félsz is közben tőle… és aztán mégis lenyűgözően felszabaditó. Bátorság a kulcsa! És az irány bizonyosan egymás felé. Ami jelentheti régi kapcsolat megújítását vagy lehet idejétmúlt kapcsolódásokból tovább, de ez NE zavarjon, mert bizonyosan új és erősebb, tehát értékesebb és több értéket adó kapcsolatok felé is indul, aki kilép a haldoklásból. Nos? Te mivel ámítod magad, bátorság mihez kéne, miben és merre LÉPSZ most már hamarosan nagyot? Ugyanis időszerű. Különösen, ha fáj. Akkor hamarosan kész vagy, beérett, és mint bármely szülés esetén: ne hagyd, hogy a félelem vagy fájdalom visszatartson, különben nem csak a megújulást hordozó gyermek, de vele magad is pusztulsz! Sötétség? Nincsen. Önimádat van csak, korunkban széleskörű, amiből időszerű a fény, tehát a Kapcsolat felé lépjünk, és ez együtt akár örömteli is lehet. ADD tovább!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés?

Akkor ajánlom, ha érdekel a tartalom, és támogatni szeretnéd a munkát! Bővebb info ITT.