Késznek érzed magad? Ugyan… felejtsd hamar el! A senki nem jó csak az Isten egy alesete a kész, bizonyosan nem vagyunk azok, mert bizonyosan nem értjük jól, hogy mire is. Szép ez. Hogy így szubjektív mégis készek vagyunk folyamatosan, bele is vágunk tehát, és MINDIG útközben derül aztán ki, hogy mégsem voltunk azok, de a tapasztalatok által így fejlődünk, hogy késznek gondoltuk magunkat, hogy azt hittük: tudunk úszni, aztán túl mely a víz, viszont ez által úszni mégis megtanulunk. Ismered? Én igen. Normális – sőt aligha lehet másképp. Vezetőnek hisszük magunk, de szolgálni tanulunk, folyamatosan, mert egészen egyszerűen nem értjük elég jól, hogy Vezetni mit is jelent. Én biztos nem. Te talán igen? Másrészt mégis „kész” vagyunk, mind, sőt muszáj vezessünk, és ez így jól van. Hagyd hát az okoskodást a csudába, állj bele, soha nem leszel valóban kész, csakis a haladás fejleszt, vállald MA a Téged hívő felelősséget!

*

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.” Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.” Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”

Mt 20,17-28

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!