Siker. Érdekel, foglalkoztat, rezonál Benned? Akár sok év önismereti munka “ellenére” is? Bosszant picit, hogy miért, még mindig, ennyire… Ismerem, mert jártam ott, és arra jutottam, hogy ez normális, sőt aligha szabadulok valaha tőle, sőt nem is kell szabaduljak, mert szükségem van a siker felé hajtó drive-ra is.

A siker szerintem normális része az életünknek, része kell legyen, aminek az esetleges hiánya azt mutatja, hogy valami mégsem kerek. Bármit is hiszek magamról. Sőt. A siker hiánya azt mutatja, hogy nem jó, amit hiszek magamról, póz, nem igaz, mert, ha az lenne, akkor siker is járna vele – a siker a világ reakciója, valóságos értékmérő.

Másrészt a siker szubejtív és folyamatosan változik. Nem csak, hogy miben méri az ember, de az is, hogy hogyan érheti el. A korszakos úton haladva minden időszakban lehetsz sikeres, nem csak lelki, de anyagi téren is, csak épp meglepően nagy a változás, hogy ez mikor mi által megy, hogy mely időszakban hogyan érheted el.

Talán meglepő tőlem, de fontos sikeres legyél. Minden időszakban, mert a korszakokat kimeríteni – tehát az úton haladni – leggyorsabban pontosan siker által lehet, hogy megéli az ember a sikert, hogy megéli, hogy mindent megtesz érte, hogy megtapasztalja, hogy boldogságot talál-e általa. Rendszerint igen. De tartósan nem.

Szeretettel várlak, ha érdekel a korszakos út sikerre való alkalmazása, szeptember 21. a MÜPA-ban adok elő, A “Másképp gondolkodók” konferencián, “A vezető útja” címmel. Konkrét tanácsok várnak, hogy a pillanatnyi helyzeted szerint mi segíthet sikerhez, itt és most hogyan haladhatsz jobban. Beharangozó:

A Vezető Útja egy korszakos modell, aminek alapja azon meggyőződésünk, hogy senki nem születik tökéletes vezetőnek. Megfigyelésünk, hogy az egyén jó vezetővé válni csak egy speciális evolúció során, sikerrel kecsegtető, majd mégis csalódást okozó időszakokon áthaladva tud. Tapasztalatunk, hogy a korszakokat tagoló válságok és azok mélypontjai – arrogancia és kiégés, önfejlesztés és sikertelenség, helykeresés és halogatás – pontosan olyan fontosak és értékesek mint a siker (vélt) csúcsai, mert a Vezető Útján ezeket a mélységeket meghódítva, amolyan beavatási próbákat túlélve, ezekből tanulva fejlődünk mind. Az élet útjának felén eltévedni jó, sőt talán kihagyhatatlan. A modell ismerete gyorsítani segít.

A teljes interjú ittprogram emitt – és nyugodtan írj nekem, ha érdekel az esemény, mert rajtam keresztül előadói kedvezménnyel (az EarlyBirdnél is alacsonyabb áron) jöhetsz. Szerintem nagyszerű előadások lesznek, a szeverző remek ember, az egész nap kiemelkedően értékes. E-mail: joos.istvan@enakademia.net 

*

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.

Lk 5,1-11

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!