Mered-e az újat választani? Lenyűgözően nehéz. Szerintem. Napi tapasztalatom, hogy egészen elképesztően nagy bátorság – vagy arrogancia – kell ahhoz, hogy az ember az újat válassza. Minél idősebbek vagyunk, annál nagyobb, mert a gondtalan ifjúság boldog tudatlansága tapasztalatok által szükségszerűen múlik, az ember óhatatlanul megüti magát olykor, amikor túl hirtelen vagy túl újat választ, amitől aztán a bizonyossága is múlik. Hogy ezt szabad. Volna. Az emberek nagy részét már gyermekkorukban letörik. Külső erők. Ritka és gyakran látványosan formabontó, akit nem. Mert nem lehet másképp. A szelíd ellenkezés egészen egyszerűen kevés, nem áll meg a “világ erőszakával” szemben. Tehát robbantunk. Mert nem megy, lehetetlen másképp, ugyanis egészen végtelenül hatalmasan nagy nyugalom, tehát magabiztosság, tehát erő kell a szelíd változtatáshoz. És mégis: csinálni kell… Változtass azon, ami idejét múlt, erővel, robbanva, mások haragját magadra vonva akár, de változtass, különben soha nem jutsz a finom és folyamatos igazodás művészetéhez el! 

Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak. Jézus így felelt nekik: Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek. Példabeszédet is mondott nekik: Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt mondja: Jobb az óbor.

Lk 5,33-39

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!