Ki jön a mennyből, és ki földies. Gondolkodtál már ezen? Hogy akkor az egyik ember mennyből jön, és a másik földies inkább, honnan lehet a különbséget megmondani, és én melyik vagyok? Én is. Aztán azt találtam, hogy mindkettő. A hangok bennem… Az egyik lenyűgöző, tiszta, inspirált, valóságosan a mennyből való, míg a másik, egészen elképesztően elkeserítően földies. Csodálatos ez. Hogy a tanúságtétel folyamatosan zajlik. Bennem. Ma. Itt és most. Pillanatról pillanatra, döntésről döntésre, állandóan, a lélek folyamatosan tanúságot tesz, bennem, az Atyáról, megérzések és inspirált gondolatok formájában, míg másrészt közben én magam, a rációm, a nagyszerű JoósIstván öntudat tamáskodom. Középen pedig Én állok. Egy harmadik személy, az egyetlen igazi, a döntéshozó. Megérzések és megszokások, lelkesedés és félelmek között valaki bennem döntések sorozatát hozzá. Zsigeri félelmek, kishitűség, önámítás vagy inspirált gondolatok, lelkes szándékok, őszinte önfelvállalás – folyamatosan enyém a Döntés, és egy ideje leginkább ezzel a döntéshozóval azonosulok. Az egóm a meghatározottság önzése után önismeretbe bábozódott, majd ezt levetve egy ideje egyszerűen csak részt vesz az által, hogy panaszkodés helyett felelős döntéseket hoz. Mert erre jutottam, hogy igenis az enyém. A döntés és a bátorság. Vagy nem. És amikor igen, és választom is a fényt, az valóságosan felülmúl mindenkit. Amikor “mennyből való” tudok lenni, míg ezzel szemben bizonyosan bukom, amikor nem. Nos? A lélek BENNED is szól, minták és önismeret bukása után legkisebb fiúként fejét felütve indul már bizonyosan – bízol-e benne? Életed öreg királya, az Egó magát e legkisebb, de tiszta forrásra érdemes rábízza. Rész-vétel a válasz. Új élet vár, sőt valódi újjászületés, sőt nagyon kémény ez de tényleges örök élet, várha csak erre hajlandó vagy.

*

Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó. Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja.”

Jn 3,31-36

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!