Soká hajkurásztam szabadság néven a saját vágyaimat, öntörvényűség tehát, és így tanultam, hogy a legnagyobb csapda. Ez. Mert egyre jobban kiszakad, tehát egyre magányosabb, tehát egyre rosszabbul lesz, aki a maga feje után megy, teljesen függetlenül attól, hogy ebben sikeres vagy kudarc. Hmm. A legeslegnagyobb csapda. A magamból kiindulás, a “szabadság”. Mert ellenkezőleg. Részesnek jó lenni. Kapcsolódásban, követésben a Boldogság, férfi és nő, vezető és szakember egyaránt csak így működhet legjobban. Ha követ. Aminek nyilvánvaló következménye, hogy kell legyen mit követni. Van is. Azonban megérzések érik csak el, a ráció nem. Amit onnan tudok, hogy a megérzéseim követése sorozatosan Jó, sőt lenyűgöző eredményt hozott. Innen tudom, hogy Van mit kövessek. Ha tehát Van, rajtam kívül, nálam nagyobb, akkor Rend is van, Rend is Kell legyen. Sőt. Terv. Sőt. Részletekbe menő utasítások, tehát Törvény, Van, szükségszerűen muszáj legyen, hiszen másképp nem lenne mit követni. Egy metszően éles intelligencia vezette nekem tegnap a semmi létezését le, és bár a ragyogása lenyűgöz, de az éle fájt, konkértan, ahogy engem is vágott, mindent ami nem racionális, szanaszét… ijesztően borzasztóan szörnyű lehet így élni. Önimádat. Hübris. Végtelen Magány. A szabadság tévedése a legeslegnagyobb csapda. 

A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.” 

Mt 5,17-19

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!