Érdekes mennyivel egyszerűbb az emberek messze túlnyomó többsége számára a reinkarnáció elmélete, mint az élet egyszeriségének elfogadása. Sőt. Érdekes, ahogy ez korszakosan változik, ahogy az örök élet témakörrel való viszonyból is pontosan meghatározható, hogy melyik korszakban vagy. Soká gondoltam, hogy az élet körkörös. De nem. Egy ideje azzal van nyugalmam, hogy felkészülés csak, aminek, igen, Van abszolút mélypontja, minden egyedi életnek, és aki ott a fényt, tehát a kapcsolódást, tehát az önmagából való ki és továbblépést választani tudja, annak szükségszerűen kell legyen “magaspontja” is, ami az átlépés. Hmm. Valóságosan születünk az élet útjának felén újjá. Igazakká, no jó, igazságfüggőkké leszünk, akik innentől kevesebbel mint a tökéletesség be nem érhetik, ami gyakorlatilag csak annyit jelent, hogy céljaként az ember itt egyszer és mindenkorra a Nagyobban való részegséget, tehát a szolgálatot, tehát Istent választja. Van tovább. Az örök körforgás tévedés. Haladni bizalom arányában tudunk.

Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!”

Mt 13,36-43

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!