Puszta. Hmm. Igen. De miért a pusztában beszélt? Érdekes ez, nem gondolkodtam még rajta… Talán megkövezték volna, ha a városban teszi, talán kijjebb akart a hangzavarból húzódni, mert fontos volt neki a csend, maga miatt, vagy hogy aki hozzá eljön, valóban őt akarja hallgatni, igazi figyelemmel vegyen részt. Izgalmas ez most számomra. Hogy a puszta nem kényszer, hanem önkéntes választás volt, életforma, komoly következményekkel. Hoppá. Magamra vonatkoztatva: a Facebook a városközpont, Hide-park, dobozok egymás hegyén hátán, a nyilvános internet a globális város, puszta pedig mindaz, amit csak tagoknak írok, itt.

Vágyom a csendet.

Egész évben vágytam, de most még sokkal jobban érzem ezt. Beljebb, visszább húzódom tehát. Mégjobban. Magam miatt, mert nyugalmat vágyom, és miattad, mert olykor túlzónak érzem a megosztások gyakoriságát, végül pedig a még meg nem érkezettek miatt is, mert akarom, hogy puszta legyen, valódi távolság, amihez valódi döntés kelljen, valódi áldozat, valódi ár, valódi erőfeszítés.

Kevesebb lesz a nyilvános írás.

Sőt. Pontosítok. Nyilvános írás egy várható minden héten. Amúgy pedig szinte naponta, mint eddig is, de jellemzően tagoknak csak. Nem elvárás jönnöd velem a fieztőfal mögé a pusztába ki, legkevésbé sem, de nekem mennem kell most, tovább, lesz, ami lesz. Elsősorban magam miatt. Túlakartam picit az utóbbi időben. Aggodalomra semmi ok, a nagyobb horderejű témák maradnak nyilvánosak, éppúgy mint az új podcast, és az új videócsatorna, illetve az új könyv szépen össze is foglalja a lényeget, ajánlom szeretettel – ami fontos mind benne van – csak itt zárok beljebb. Tagdíj marad változatlan, heti 300 Ft, azaz 40 Ft / nap, vagy ha az éves tagságot választod, még alacsonyabb. Végül pedig: akár segíthetsz is!

És akkor innen már csak tagoknak…

Egy újabb lesúlytóan rideg, elkeserítően távoli, kenetteljesen személytelen mise közben töprengek ezen most itt… Hogy ez így nem megy, és nem is fog menni. János konkrét volt, emberközeli, határozott, az utolsó próféta, akihez képest ez a halkszavú siheder sehol nincsen. Jószándékkal együtt sem. Holott pedig tele a bazilika. Több száz ember. Értem, hogy imádkozni sokaknak elég magukban is, de számomra fájó, hogy mennyire semmit nem mond. Vágyom pedig. Ezért jövök, és mert ANNYIRA szeretem az énekeket… “Édes Jézus Neked élek” – borzaszató nagy az énekek közvetlen és meleg otthonossága és a szertartás rideg, sőt fagyos távolságtartása között az ellentmondás. Számomra. Valmit muszáj ez ügyben tenni… Hamarosan. Muszáj lesz. Együtt. Tegyünk.

Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Judea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme. Annás és Kaifás főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: „A pusztába kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.”

Lk 3,1-6

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!