Puszta. Hmm. Igen. De miért a pusztában beszélt? Érdekes ez, nem gondolkodtam még rajta… Talán megkövezték volna, ha a városban teszi, talán kijjebb akart a hangzavarból húzódni, mert fontos volt neki a csend, maga miatt, vagy hogy aki hozzá eljön, valóban őt akarja hallgatni, igazi figyelemmel vegyen részt. Izgalmas ez most számomra. Hogy a puszta nem kényszer, hanem önkéntes választás volt, életforma, komoly következményekkel. Hoppá. Magamra vonatkoztatva: a Facebook a városközpont, Hide-park, dobozok egymás hegyén hátán, a nyilvános internet a globális város, puszta pedig mindaz, amit csak tagoknak írok, itt.

Vágyom a csendet.

Egész évben vágytam, de most még sokkal jobban érzem ezt. Beljebb, visszább húzódom tehát. Mégjobban. Magam miatt, mert nyugalmat vágyom, és miattad, mert olykor túlzónak érzem a megosztások gyakoriságát, végül pedig a még meg nem érkezettek miatt is, mert akarom, hogy puszta legyen, valódi távolság, amihez valódi döntés kelljen, valódi áldozat, valódi ár, valódi erőfeszítés.

Kevesebb lesz a nyilvános írás.

Sőt. Pontosítok. Nyilvános írás egy várható minden héten. Amúgy pedig szinte naponta, mint eddig is, de jellemzően tagoknak csak. Nem elvárás jönnöd velem a fieztőfal mögé a pusztába ki, legkevésbé sem, de nekem mennem kell most, tovább, lesz, ami lesz. Elsősorban magam miatt. Túlakartam picit az utóbbi időben. Aggodalomra semmi ok, a nagyobb horderejű témák maradnak nyilvánosak, éppúgy mint az új podcast, és az új videócsatorna, illetve az új könyv szépen össze is foglalja a lényeget, ajánlom szeretettel – ami fontos mind benne van – csak itt zárok beljebb. Tagdíj marad változatlan, heti 300 Ft, azaz 40 Ft / nap, vagy ha az éves tagságot választod, még alacsonyabb. Végül pedig: akár segíthetsz is!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Isten hozott.

Az új bejegyzések tagoknak látszanak csak, de a hét legjobb írását nyilvánosan is megosztom + Facebook oldalamon videók folyamatosak. Bővebben a rendszer okairól és működéséről ITT.

Barátsággal,
Joós István