Be tudsz-e fogadni, kiket fogadsz be, mennyit vagy a befogadás állapotában? Legkomolyabban kérdem… ugyanis be KELL fogadjuk egymást, nő a férfit, tapasztaltak a tapasztalatlanabbakat, vezető a csapattagokat KELL a lelkébe fogadja, mert nincsen más megoldás végül – pontosabban van, a magány szenvedése segít ameddig a befogadásnak ellenállsz, így addig a szenvedés az (általad választott!) időszerű megoldás. Elképesztő ebben, hogy az ember nem tud addig befogadni, amíg magát a renden kívül látja, ameddig legfőbb célja a saját szabdsága, tehát az önközpontúság, a lendülő amazon és vándor NEM lát az út további részére rá. Lásd a korszakos ábrát… Hogy ez miért fontos? Mert hiába érted a férfi-nő szerepeket, amikről én itt írok, a mindenséggel is békét kell találj, mielőtt ez az egész működni fog – csakis azzal arányban fog működni, amennyire a mindenséggel békét találsz. Hogy akkor Jézussal van dolgod? Nem feltétlen. Elég ha “csak” hallgatsz valakire, akinek a renddel közvetlenebb a dolga, mint Neked. A válság mélysége mutatja. Kisebb válságokat megoldhat az ember, ha csak tanácsot és iránymutatást fogad, és másrészt nagyobb válságokból úgy tűnik csakis egészen megváltozva léphetünk tovább… prófétává válsz vagy meghalsz. Érdekes ez. Hogy a NAGY válságokba a legerősebbek jutnak, ami általában az egyén környezetének is szól, egy ember szenvedése közel száz másik számára is NAGY lehetőség az életben továbblépni. Hmm. Speciális szolgálat tehát, minden nagy válság – nem Veled történne, ha nem tudnád megoldani. Amihez azonba BE kell fogadd, és FEL kell vállald. A Rendet. Ami a hit és a bizalom, tehát a megérzések alapú működés kezdete. Prófétálsz vagy meghalsz. Mindenképp végül. Mert NEM igazi még az öröm, amit az ember magában tud tartani.  

*

Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: „Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.” Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”

Jn 13,16-20

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!