Az önismeret útján elinduló emberek többségének gyűlik meg a baja a pénzzel. Általában hamarosan. A sorsot megrontó önzés és önközpontú vágyak, korábbi túlzások kifejeződéseként azonosítják, hogy én magamnak pénzt akarok, ami helytelen, méltatlan, ami nélkül, egyfajta automatikus “áramlásban” kellene ennek a “pénz dolognak” valahogy működnie… Szorulás, szűkülés, trauma az automatikus eredmény. Mert az áramlás nem indul el, még senkinél nem láttam, hogy magától elindult volna. Hanem előbb igenis meg kellett adni a császárnak, ami a császáré. Értve ez alatt, hogy a pénz azoknak kezd újra áramlani, akik előbb magukat, az önzésüket rehabilitálni tudják. A császár az ego. És jól kell legyen, hogy a szolgálat is jól menjen, elsődleges feltétele a működő életnek. Amihez az ember el KELL a saját igényeit ismerje. Hogy kényelmesen vágyik lakni, normális környéken, és rendesen táplálkozni, és eleget pihenni, számára alkalmas környezetben. Sokaknak nem megy ez, valami vélt “jóság” égisze alatt próbálnak jól szolgálni, miközben szenvednek közben pedig. Nem megy, nem fog menni. Tudom, mert csináltam. Hanem meg kell mutatni az értéket, ÉS fel kell vállalni az árat. Amihez fontos megértésem, hogy a császárt NEM egyszerűen csak az önzésem okán etetem. Már nem. Hanem a hosszútávú és egyre jobb szolgálat feltétele, hogy jól legyen. Ez van. A császár elismerése nélkül Ügyed sem lehet, hiába hiszed, hogy van, fantázia csak, amíg a Harcba vissza nem térsz – jól kell szolgálj, ÉS helyesen kell kérj. Nos? Ki kell állj magadért! Ott. Igen. Pontosan tudod, hogy hol… ahol nehéz. Adós, fizess! Igenis tartozol magadnak.

*

Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt: „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?” Azok ezt felelték: „A császáré.” Jézus pedig így folytatta: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” Azok igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).

Mk 12,13-17

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!