Ki KELL állni azzal, amit értek, aki Vagyok. Felvállalni, megosztani, rendelkezésre állni, Adni. Magamat. Magam miatt. Mert csak így Léphetek tovább, csak így fejlődhetek. Sőt. Ami párkapcsolat szempontjából fontosabb: hozzám kapcsolódni is CSAK így lehet, ha megmutatom, aki vagyok. Aki MA vagyok. Nagyon fontos ez. Sokakat látok, akik a tökéletes embert próbálják belül formázni, férfi és női energiák kiegyensúlyozása, lelki béke, meditáció, gyakorlatok, azonban biciklizni nem lehet egyhelyben. Haladni kell hozzá. Tehát kapcsolódni, Cselekedni, aminek a Lényege a „tökéletlenségem” megengedése, elfogadása, hogy tehát felvállalom, aki Vagyok, ahogy a világot Látom, amik az aktuális kihívásaim, és amit Adni tudok, ami Lelkesít, amit Szeretnék, és ASZERINT cselekszem. Emberként. Akinek, igen, persze, vannak kihívásai. Nincs más út. Játszótársak ugyanis csakis a cselekvéshez érkeznek.
Ha nincs Társam, akkor nem tartok ott.
Ha nincs, vagy ha nem olyan. Ez van. Bármit is gondolok közben magamról, és két dolog biztos. Egyrészt, hogy nem fog csakúgy megérkezni, hiszen a helyben üléstől nem leszek felkészültebb, valamint, hogy NEM keresés által találom meg. Tásat találni nem lehet. Férfiként és Nőként sem. Hanem csakis kiérdemelni Lehet. A Társ Érkezik, amint készen vagyok rá. ÉRkezik. Azonnal. Mármint a Nőhöz a Férfi, a Férfi pedig Oda meg. Ha tehát nincsen még itt, ha MA nincsen társam, vagy nem olyan, akkor az egy dolgot jelent biztosan: hogy MÉG nem vagyok készen rá. Ha készen lennék, akkor Lenne. Pontosan ott tartok, amit magam körül látok, ami körülvesz. A megoldás tehát nem keresni, mert a keresés csak a farkam kergetése, körbe-körbe, de mindig ugyanott, tehát NEM keresni, hanem továbblépni. Abban, aki Vagyok. Felvállalni, Lépni, Cselekedni. Adni. Gyakorolni. Egyediség AZ Út.
Igaz Kapcsolatot szeretnél? Önfelvállalásban Lépj!
Fel KELL vállalni. Magunkat. Végül. Muszáj. Kívül és belül is, tehát a világképemet, ahogy ma Látom, annak ellenére, hogy már tudom, hogy aligha tökéleteles, ÉS a félelmeimet, dilemmáimat, kérdéseimet is, és a tapasztalataimat, átadni, és másokéból tanulni, és felajánlani segítséget, és merni kérni, aminek örülnék. Mert csakis így csiszolódhatom. Ha vállalom, aki vagyok, Kapcsolatban és azon Kívül is, akkor a Világ arra reagál, és mivel nem vagyok tökéletes, így súrlódás IS lesz, aminek a hatása, hogy csiszolódom. Ítélj, hogy ítéltess! Nem kap visszacsatolást, aki magát nem vállalja, aki a tökéletesként pózol. EZ a tapasztalatom. Sőt. A Lelkesedésem, az Ügyem is. Szívesség, ELmondom, VilágKép, Serpa. Az Önfelvállalás játékterei, annak közös, tapasztalati felfedezésére, hogy kik is vagyunk, mi is a Dolgunk. Boldogok az EgyÜgyűek. Mert csakis világos Irányban megvalósuló hasznosulás által érezzük jól és erősnek magunkat, csakis ekkor tudunk tehát Kapcsolódni is. Szolgálat. Éljenek az EgyÜgyűek! :-)
Öröm, ha megosztod!
