Sokan próbálnak kívülről kapott módszerekkel, másokat követve tisztaságra és boldogságra jutni, és én értem, mert soká próbáltam magam is, vegetáriánus életvitel, meditáció, jóga, böjt – de nem sikerült. Nekem nem. Sokat bosszankodtam és értetlenkedtem ezen, próbáltam rájönni, hogy mit csinálok rosszul, míg aztán leesett. Nem gondolkodás által lett meg, legkevésbé sem, hanem Csinálni kezdtem. Mást, valódit, többet. Többet, mint hogy helyben ülök és védákat, upanisádokat, misztikusokat, bölcseket, ezoterikusokat, “megvilágosodott” mestereket olvasok, hallgatok és utánzok. Csinálni kezdtem, és a csinálásból fakadó új helyzetek és tapasztalatok okoztak olyan saját élményeket bennem, amik a rácsodálkozást hozták, hogy de hiszen pontosan EZT kerestem. Hogy mit kellett tegyek ehhez? Semmi különöset, “csak” ami

ENGEM épp Lelkesített.

Azóta mesélek erről, azóta erről mesélek, és eleinte nagyon nehéz volt, mert akartam, hogy minél többen megértésék, hogy “megvan” a megoldás, Csinálás a válasz, a mindenség rendje, az azzal való helyes kapcsolódás módja, tehát a Helyem csinálva valóságosan felfedezhető, amint ez nem mások utánzásából, hanem a saját belső késztetések őszinte követéséből áll. Hússal vagy hús nélkül. Ugyanis TÉNYLEG nem ezen múlik. Sokkal kevesebb húst eszem, mint régen, ritkábban vágyom, amint az alkoholt is, de ez mindig a pillanat őszinte valósága, nem felvett, magamra kényszerített módszer.

Őszinteség az út.

Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Fontos ez. Hogy nem a világgal való kapcsolódás korlátozó fegyelmezése az út, semmiképp nem megoldás magában, hanem egészen egyszerűen “csak” őszinteség az egyetlen helyes követelmény. Magammal szemben. Őszintén cselekedni, belül ÉS kívül. Éveket töltöttem gyakorlatok és önfegyelmezés mögé rejtőzve, magamban, a “belső úton”, egyedül és elméletben próbáltam megoldani, amiben valóban haladni közösségben és tapasztalva lehet. Nem sikerült. Mármint igen, sikerült végül elég rosszul legyek, hogy csinálni kezdjek valamit, pillanatnyi Lelkesedésemet őszintén vállalva, és azóta sem teszek egyebet. Csoda ez. Hogy az emberi élet valóságos felfedezőút, korszakokon át, aminek őszinteség és bátorság határozza a tempóját meg, belül mint kívül, kívül mint belül, ne érd tehát csak az egyikkel vagy csak a másikkal be! Őszinteség Az Út.

Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok, és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: „Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.” Majd ismét magához szólította a népet, és így szólt: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.

Mk 7,1-8. 14-15. 21-23

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!