Isten országa valóban közel van. Csakhogy nem időben, mint azt az egyszeri ember várná e kijelentés hallatán, hanem “térben”, de ezt is idézőjelbe teszem, mert nem űrhajókkal elérhető. Hanem tettekkel. Térjetek meg, és higgyetek! Nehézsége ennek, hogy az ember igazán hinni felszólításra nyilvánvalóan nem tud, hanem saját magában, az élete eseményei által, válságok és örömök mélységeiben kell az Istent először megpillanthatsa – basszus, ez nem LEHET véletlen… –, hogy aztán Jézust a világban is lássa, az Atya akaratát figyelni és követni tudja. Örüljetek és szenvedjetek felszabadultabban! Mert e saját tapasztalat bizonyosságát semmi egyéb kiváltani nem képes, tehát le kell oda, a saját élmény, az ész-magyarázni-másképp-nem-tudja mélységeibe jutni, ahol a víz valóságosan megfagy, kiütni kissé az értelmünk mindenhatóságát, hogy az ember valóban hinni tudjon.

*

Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az (Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.

Mk 1,14-20

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!