Sokat szomorkodunk találkozások, pontosabban elválások miatt, amiben nekem sokat segít, hogy az az élményem, hogy vannak életre szóló és örök életre szóló kapcsolódások. Az utóbbiak csodája, hogy nem időtartamban mérjük őket, míg az előbbiekkel kapcsolatban érdemes észrevenni, hogy végül ugyanúgy korlátosak, mint ami “csak” pár percig, napig, hónapig tartott. Hogy ez miért fontos? Mert a végességgel való szembenézés segít megengedni azon dolgok lezáródását, amik felett eljárt az idő. Sokakat látok idejétmúlt helyzetekbe, dolgokba, emberekbe kapaszkodni, és az új év erre is jó alkalom: elengedni, ami elmúlt. Elengedni, mielőtt kiszenved. Hogy mi a különbség? Az, hogy a kiszenvedés nagyon sok, sokkal, de sokkal több szenvedéssel jár, mint az elengedés, még ha vágni is kell. Hmm? Képes vagy rá. Bátorság, nagylevegő, és Lépj! Közelebb a félelmeket elengedve, vagy távolabb a múltat elengedve, de Lépni mindenképp jó ilyenkor. Csodás Vízkeresztet!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!