Érdekes, hogy zsoltárt énekelnek. Hogy mennyire elképesztően, gyakorlatilag bonthatatlanul erős, egy emberöltőn belül megrendíthetetlen a kötése a régi szokásoknak, hagyományoknak, vallásnak, módnak… különösen, ha sokakhoz próbál szólni az ember. Hmm. Nagyon tanulságos ez most számomra, mert újat próbáltam az elmúlt években. Nem vallást. Persze. “Fene akar” vallást, hanem mondást próbáltam csak, és módszert, és közösséget, ami ellen egészen elképesztően brutálisan erős még azon emberek zsigeri ellenállása is, akik pedig értik, akiknek szól, akiket már régen nem szolgál az elavult rend ki. A régi belső megújítása az út, meghatározó megértésem ez most, ahol a keretek, a ház külső arculata azonos marad. Általam szült ábra helyett “az emberiség ősi hagyományainak kortárs ábrázolása” lett a korszakos rendszer az elmúlt fél évben, az egológia fogalom “kivezetése” folyik, a “Lélek Útján” immár tanácsadók és vezetők segítenek haladni, az ÉNAKADÉMIA a korábbi zavaros meghatározás helyett valódi kapcsolati és siker akadémiává alakul épp, ami a válság értékeinek felismerve-kamatoztatásaban segít, és legprofibb rendszerben online is elérhető, a Kapcsolódj! oldal pedig a közösségi terápia új módja helyett helyett új embereket megismerni lehetőség, “fun-fun-fun” közösség, ahol mellesleg önterápia is folyik. Joós István marad ember. De a megosztó tanításokat képviselő fura guru helyett egyedülálló “kapcsolati tanácsadóként” kell a szélesebb közönség számára látszódjék, a gyanús picit, de titokban azért olvasom dinamika helyett büszkén vállalom, hogy találkoztam vele, járok hozzá, résztveszek a közösségben, tanulok általa összerakott képzéseken, és ez segít, és jó, és ajánlom a legutóbbi videóját, láttad-e?! Meghatározóan fontos ez. Hogy a régivel versenyezni hiba, hanem azt gazdagítani, belülről megújítani kell. Mint kígyó és a bőre. De erről is volt szó. Szelídek mint a galambok, és okosak, mint a kígyók. Francba, hogy most értem csak meg… versenytársaként a római katolikus egyházra tekinteni öngyilkosság, viszont Tony Robbinsnál lehetünk akár sikeresebbek is. Mert azt a világ érti. Kell, hogy a világ érinteni tudjon, hogy ismerje az éneket, hogy akarjon énekelni – különösen most, hogy egy nagyságrenddel több embert dolgunk elérni. Ja, igen, a fentiekkel összhangban ezt a blogot ismét beljebb zártam a héten. Heti 12 ingyenes kattintás helyett már csak havi 12 van, mert igenis segíts, ha értéket látsz ebben! Akkor a Te harcod is… Azzá kell legyen.

*

A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték (Jézust): „Mit akarsz, hová menjünk, hogy elkészítsük számodra a húsvéti vacsorát?” Erre elküldte két tanítványát ezekkel a szavakkal: „Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezi, hogy hol van az a szállás, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elfogyaszthatom? Ő mutat majd nektek egy étkezésre berendezett, tágas, emeleti termet. Ott készítsétek el nekünk.” A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta; és elkészítették a húsvéti vacsorát. Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik, és mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik. Bizony mondom nektek: nem iszom többé a szőlő terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom az Isten országában.” Ezután zsoltárt énekelve kimentek az Olajfák-hegyére.

Mk 14,12-16. 22-26

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!