Örök téma a jót és jól, sokakat látok belebukni, hogy valami hatalmas és naiv idealizmussal állnak dolgokba bele, anélkül, hogy a józan paraszti ész alapjait legalább alkalmaznák. Muszáj pedig. A kövesd a megérzéseidet nem jelenti, soha nem jelentheti, hogy amikor hirtelen indulnod kell, mert így érzed, és zuhog, akkor ne vigyél kabátot. Fontos ez. Hogy nem állok neki házat épiteni, ha nem tudom, hogyan kell. A józan paraszti észt nem végleg kikapcsolni a feladat, hanem csak a helyére utasítani, a most hogyan, ma mi hatékony témákban változatlanul fontos használni. Szelídek mint a galambok, és okosak, mint a kígyók. Legyetek. Igen.

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki – és írj nyolcvanat. Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.”

Lk 16,1-8

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!