Igazad bizonyosan nincsen. Ez egészen biztos. Mert teljesen, maradéktalanul, száz százalékban igazad csakis egyetlen esetben lehet, ha a másik konkrétan pszichopata, aki valóságosan minden ok nélkül, Tőled teljesen függetlenül képes az egyensúlyából egyik pillanatról a másikra kiesni úgy, hogy ha akartad volna sem tudtad volna megtartani. Ritka az ilyen ember. Hanem a mindennapok vitáiban előbb feszülő, majd fokozatosan fellobbanó emberek vannak, kiélezett hangvétellel indul, amire a másik “rosszul” reagál, amit az egyik “kikér” magának, és tulajdonképpen “csak” ennyi a baj. Ami után persze még gyilkosnak szánt mondatok sora következik, melyek közül már egyet sem mondanak komolyan a felek, hanem megrázó próbál csak lenni mind, az elkeseredettség tünete, hiszti, abban a reményben, hogy a másik “észreveszi magát”, hogy most aztán tényleg megbántott, és valahogy jóváteszi. Az ok sosem az, hogy hülye vagy bunkó vagy “fasz”, nem hasznos ilyet mondani sem, hanem mindig a feszült állapot, hogy a világ túlterhel épp vagy magunkat túlvállaltuk, és alkalmas segítség nincsen. Sokat írtam már erről. Most tehát a békülés alap feltétele következik: muszáj belátni, hogy felelős vagy. A férfi nem feltétlen kér bocsánatot, korábbi cikk erről itt, de bent tudnia kell, hogy ludas, ami segít pici gesztusokat is figyelni és értékelni, és a nő másrészt kezdeményezni nem fog tudni, ha az élménye, hogy vele egyszerűen csak történt az igazságtalanság, ő semmiért nem felelős. Soha nem igaz. Bizonyosan nem. Kivéve, ha csakugyan pszichopata a férfi, de akkor meg miért maradsz vele? És értem, hogy fáradt vagy és dühös, de akkor is muszáj a felelősséged mérlegeld, mindkét oldalnak muszáj, mégpedig minél hamarabb, mert nem megy a békülés, ameddig bármelyik fél úgy véli, hogy erről ő semmit nem tehet. Legnagyobb veszély az önbecsapás. Mert a vitáról bizonyosan tehetsz. Az első pillanatokról, vagy arról hogy így elfajult, de tehetsz. Bi-zo-nyo-san. Te is. Nem csak a másik. Lásd ezt be, és tedd a hibáztatást félre, mint béna az ágyát, kelj fel és járj, amihez muszáj a saját felelősségedet észrevedd, különben bele fogtok halni, mert a viták elképesztően mérgesek – válaszd a békepoharat, mielőtt túl sok vér folyik! A Szent Grál (lehetősége) a kapcsolat. Tehát nem Te vagy tökéletes, sem a másik ember (akit oly soká kerestél, emlékezz erre!), hanem ketten együtt van erre esélyetek, igaz (tehát boldog) magadban nem, hanem csakis együtt, csakis kapcsolódva, tehát külön hiányodat, külön tökéletlenségedet, külön esendőségedet belátva, csakis közösségben, mert csakis kiegészülve lehetsz. Vedd ezt észre, lásd és óvd, cselekedj! … mert ezt se Jézus, se ima, se a világon senki más nem oldja Helyetted meg.

*

Jézus egyszer hajóba szállt, átkelt a Genezáreti-tavon, és az ő városába, Kafarnaumba érkezett. Ott egy bénát hoztak eléje hordágyon. Hitük láttára Jézus így szólt a bénához: „Bízzál fiam! Bocsánatot nyernek bűneid!” Néhány írástudó erre azt gondolta magában: „Ez káromkodik.” Jézus belelátott gondolataikba, és szemükre vetette: „Miért gondoltok rosszat szívetekben? Mi könnyebb, ha azt mondom: Bocsánatot nyernek bűneid!, vagy ha azt mondom: Kelj föl, és járj!? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnök megbocsátására!” A bénához fordulva folytatta: „Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Az ember fölkelt és hazament. Ennek láttára félelem fogta el a tömeget, és dicsőíteni kezdték Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

Mt 9,1-8

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!