Lenyűgöző a rendületlenség, számomra, huzamosabb ideje már. Folyamatosan jön kérés és levél és alkalom mások életében résztvenni, segíteni, és megrázó az utóbbi időben, hogy a munka végül szünnapot nem ismerő folyamatos tevékenység. Reggel, délben, este. Jézusnak is az volt, és számunkra sincs másképp, az ember ahogy a helyét elfoglalja erről is ismerszik, hogy a munka nem kevesebb lesz, hanem épp folyamatos. Hmm. Szabad, igen, panaszkodni. De aki valóban a helyén van, többé nem teszi. Sem másfelé nem néz, amikor feladat látszik. Nem jelenti, hogy minden az én dolgom lenne. Legkevésbé sem. De azt igen, hogy önként és dalolva teszem, amit tudok.

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom őt.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: Menj! – elmegy; a másiknak: Jöjj ide! – akkor hozzám jön; és szolgámnak: Tedd ezt! – és megteszi.” Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, a választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírnak majd, és fájdalmukban csikorgatják fogukat.” A századosnak pedig azt mondta Jézus: „Menj, és legyen úgy, amint hitted.” És meggyógyult a szolga még abban az órában. Ezután Jézus Péter házába ment. Látta, hogy annak anyósa lázas betegen fekszik. Megérintette kezét, mire a láz elhagyta őt. Fel is kelt, és szolgált neki. Amikor beesteledett, sok, ördögtől-megszállott embert vittek Jézushoz. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjék Izajás próféta jövendölése: „Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta.”

Mt 8,5-17

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!