Zsigeri vitám van ezzel a mondattal, évek óta már, szertartások részeként, vagy azon kívül, hogy nem vagyok méltó. Hogy ne lennék az. Hmm. Nehéz a szavak világában, hogy bármit próbál az ember elmondani, az szükségszerűen sarkítás is picit, mert nézőpontot kell hozzá választani, tehát igaztalanságot is hordoz magában, mert máshonnan nézve nem úgy van. Igaztalanságot vagy felnemkészültséget. Valódi alázat a nem vagyok méltó, ahogy a százados ezt mondja, ahol – úgy tűnik – nem tartok. Nem mindig. Egészen ritkán csak. Mert méltónak érzem magam. Sőt „igenis méltó”-nak. Évekig hordoztam komoly neheztelést a katolikus egyházzal és szertartásaival szemben, e konkrét mondat miatt, hogy ne lennék méltó. Hogy sulykolják ezt belém, aki legbelül amúgy is szélsőséges önbizalomhiányomat kompenzálom túlzott magabiztossággal, hogy még ezt is rámteszik. A szeretet vallása nevében. Hogy nem egyszerűen bűnösnek mondanak, de méltó sem vagyok, vasárnapról vasárnapra, egy kupac gőzölgő …. Hibásnak éreztem ezt. Legbelül. Tudtam, hogy az vagyok, az kell legyek, hogy mind azok vagyunk. Méltó. Aztán lássák értettem meg, hogy persze hogy nem. Úgy nem. Az isteni mértékhez képest éppúgy nem vagyok méltó, ahogy az egyszeri hangya sem méltó a méhkirálynő figyelmére. Nem az. Személyesen és konkrétan, az otthonomba, hús-vér valójában tett látogatásra nem vagyok méltó. De hangyaként ettől még nagyonis. Méltó vagyok. Igen. S lám, Jézus is járt itt. Pedig Hozzá képest a Föld is hangya csak.
–
Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.” Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”
Mt 8,5-11
Öröm, ha megosztod!
