Mondja Jézus. Ahogy az Atya sem a világból való, és a taníványok sem azok. Hmm. Egyik sarokban tehát Jézus az Atyában, a tanítványok őbenne, a másikban a Világ, akinek fejedelme megítéltetett, mint arról korábban volt szó. Az előbbihez sorolom magam. Én, aki erről gondolkodni tudok, akinek ehhez érzései vannak, Jézusban állok. Másrészt JoósIstván mégsem teljesen. És nem csak az elementáris ösztönei lógnak ki, nem csak az ösztönei a világ része. Nem. A félelmei, a kishitűsége, a türelmetlensége, ezekből fakadó önközpontúsága mind. Érdekes ez, hogy tudom. Ahogy azt is, hogy ez marad is így, jó darabig még, vendég vagyok e csodálatos porhüvelyben, Én, aki nem a test, és nem is az emberi ösztönök által vagyok Jézusban és az Atyában. Hanem a Döntéseim által. Hogy hogy kerültem ide? Érdekes kérdés. Soká gondoltam, hogy az ÉN fejlődésem során egy rész lemaradt, amit integrálnom kell tudni, hogy az egész haladhasson. De mostanában nem így érzem. Hanem sokkal inkább, hogy a „semmiből”, született a mostani személyiség, harminc éves korom körül, aki vendég a korábbi életemet élő emberben. Nem parazita, bár a kép akár az is lehetne, de nem, mert jót tesz vele. Másrészt tudjuk, hogy semmi nincsen. Tehát semmiből születni sem lehet, hanem valaki vagy valami közre kellett működjék. E világból valaki? Nem. Szellem, Tanító, Lélek? Nem, nem, nem. Hanem ezek mind gyermekek, Jézus is végül, a személyiség, az Én rajtuk túlról kell érkezzék. Isteni Szikra. Valóságosan az. A legjobb leírás számomra, amit nem értek, de amivel legmélyebb nyugalmam van. Az Atya Gyermeke vagyok. Végül mind azok vagyunk. Mármint, akik megszületnek. Kegyelem.
–
Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott: Szent Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás. Most tehozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.
Jn 17,11b-19
Öröm, ha megosztod!
