Jutalom? Van, lesz, de úgysem érted… a mai napkezdő gondolat ez, hogy bár lehet tudni akarni, hogy “mi lesz a jutalmam”, ha mindezt megteszem, ÉS akár válasz is kapható, de az annyira valószínűtlenül sokkal több, mint amit az ember valaha magának el tudott képzelni, hogy mégsem hihető. Érdekes ez. Hogy egyszerre vágyjuk a jutalmat tudni, hogy lesz, és nagyjából mi – és vagyunk képtelenek azt elgondolni. Soha nem látott siker, boldogság, örök élet? Ugyan. Ki vagyok én ehhez? És mégis. Ha “csak” ezt megteszed. Ma, most, nap-nap után, ha csak megteszed, ami épp helyes, akkor valóságosan elérheted a csodát, ami szinte elképzelhetetlen pedig. Ha csak csinálni kezded a dolgod. Magad félretéve, a kérdezősködés helyett. Hmm. Fantasztikusan sok időt és energiát pocsékolunk bizonytalankodással, megnyugtatásra várva. Fontos ezt egymásnak adni próbálni, miközben mégis: lehetetlen. Nem tudlak megnyugtatni. Hanem mutatni tudom, hogy nekem működni kezdett, tettek által, az élet, soha nem gondolt ajándékokat kaptam az utóbbi években már, és várnak bizonyára a továbbiakban is. Ne hitetlenkedj tovább! Pontosabban nyugodtan, de közben VÁLASZD a kockázatot, amihez bátorság kell és nagylevegő, AZ a helyes út, LÉPJ immár rá, mert megnyugtatni senki nem tud, hanem csak az életben hittel és bizalommal aktívan résztvéve, csakis tapasztalni lehet, hogy a SOKKAL nagyobb dolgokra vagy képes, a kishitűséged bizonyosan téves.

*

Egy alkalommal: Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.”

Mt 19,27-29

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!