Meghallgatni vagy főzni, meghallgatni vagy mosni, meghallgatni vagy a gyerekekkel lenni – nehéz téma a mai, hogy mikor mi fontosabb. A rövid válasz, hogy érzed. A hosszabb, hogy soha ne menekülj a kötelességed teljesítése mögé, amikor más dolgod volna, amikor szüksége van Rád. Még ha kellemetlen esetleg is. Akkor se. Sok nőnél látom ezt a “de hiszen én mindent megtettem” sértettséget. Nem, ha nem hallgattad meg, nem ha nem figyeltél rá, nem ha nem érted. Nos? Utóbbi a legfontosabb kritérium, mindenkor értened kell őt, a nő, aki a férfit nem érti az nem figyelt eléggé, tehát nem rajong eléggé, tehát nem lenyűgözött eléggé, tehát nem elég Jó Társ. Amit semmiféle kötelességek teljesítése nem ment. 

Abban az időben: Jézus és tanítványai miközben Jeruzsálem felé haladtak, betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.” Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”

Lk 10,38-42

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!