Sokat tekintgetek hátra. Túl előre is. Túlfejlett egóm sokat tekintget különböző irányokba az orrom előtt lévő Feladat, a ma és most munkája helyett. Érdekes ebben, hogy nem csak olyan értelemben valódi probléma, hogy merengéseim ideje alatt nem végzem el, amit időszerű lenne, hanem olyan értelemben is, hogy nagyon megzavar. Nem csak percekre, amíg gondolkodom, hanem órákra, amíg a hatása alatt vagyok. Múltbeli dolgok, hogy miért így vagy úgy történt, hogy ki a felelős, hogy hogyan lehetett volna másként, és a jövő, hogy pontosan hova is tartok, mit “kell” elérjek, egyaránt nagyon zavaró, sőt káros a boldogságom szempontjából, mert elvon a munkától, tehát nem érzem hasznosnak, tehát jól magam, sőt lelkiismertfurdalásom lesz az elvesztegetett idő miatt, ami által lelkileg még jobban kibillent. Hmm. Saját magamat nyomorítom a gondolkodással meg, az öncsonkítás speciális formája, hogy a fejembe zárkózom, kapcsolódás és cselekvés helyett.

Csinálni jobb.

Bátran, őszintén, ahogy helyesnek érzem. Csinálni és nem gondolkodni. Jobb.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés

Akkor ajánlom, ha érdekel mélyebb tartalom, vagy ha támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.