Sokat tekintgetek hátra. Túl előre is. Túlfejlett egóm sokat tekintget különböző irányokba az orrom előtt lévő Feladat, a ma és most munkája helyett. Érdekes ebben, hogy nem csak olyan értelemben valódi probléma, hogy merengéseim ideje alatt nem végzem el, amit időszerű lenne, hanem olyan értelemben is, hogy nagyon megzavar. Nem csak percekre, amíg gondolkodom, hanem órákra, amíg a hatása alatt vagyok. Múltbeli dolgok, hogy miért így vagy úgy történt, hogy ki a felelős, hogy hogyan lehetett volna másként, és a jövő, hogy pontosan hova is tartok, mit “kell” elérjek, egyaránt nagyon zavaró, sőt káros a boldogságom szempontjából, mert elvon a munkától, tehát nem érzem hasznosnak, tehát jól magam, sőt lelkiismertfurdalásom lesz az elvesztegetett idő miatt, ami által lelkileg még jobban kibillent. Hmm. Saját magamat nyomorítom a gondolkodással meg, az öncsonkítás speciális formája, hogy a fejembe zárkózom, kapcsolódás és cselekvés helyett.

Csinálni jobb.

Bátran, őszintén, ahogy helyesnek érzem. Csinálni és nem gondolkodni. Jobb. Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. Így értem a mai példázatot. Aki hátra vagy túl előre tekint, tehát például a napot nézegeti. Vagy a hegyláncot a horizont alján. Nem alkalmas. Pontosabban nincsen épp benne, mert magát a gondolkodás által kivonta, önközpontú a bizalom alapúság helyett. Nem jó. Nekem. Magam miatt nem. Régóta kemény, sőt nehezen emészthető ez a mai rész számomra, a szó szerinti jelentés, hogy az apát ne engedte volna, hogy eltemessék, hogy attól bárkit visszatartott volna, nem hiszem, másrészt a tanítás igazságát viszont nagyon erősen érzem. Érzem, mert ismerem. A Kövess engem! működik, és más nem működik, csak a Kövess engem! Minden pillanatban. Bátran. Még ha esteleg nem is lesz ma hova lehajtani a fejünket. Végül mindig van.

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.” Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Lk 9,57-62

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!