Mert Nem működik, mert (még) nem működhet, mert A környezet sem az.

A tegnapi evangélium párja a mai, egyik a másik nélkül nincs, legnagyobb igazság, legszebb irány, és bizony nem tartunk itt. Sőt messze van. Fontos ezt tudatosítani. Ami tehát azt is jelenti, hogy lehet törekedni megvalósítani a betű szerint helyes életet, adni, amit tudok, és remélni, hogy mások maguktól “megfelelően” értékelik – de nem fog működni. Fontos ez nagyon. Mert a tudatos korszakban olyan magától értetődő nyilvánvalósággal értjük és próbáljuk szó szerint megvalósítani a bölcs tanácsokat mind. Nem megy szó szerint. Még nem. Mert össztársadalmilag nem tartunk ott. Hanem el kell jutni oda, hogy lehessen, mely időben az átmenet fokozatosságát megengedni muszáj. A jövőben, tehát szélsőségben, tehát türemetlenségben, tehát akaratosságban, tehát arroganciaban, tehát lehetetlenségben, tehát kudarcban, tehát boldogtalanságban, sőt kettősségben, meghasonlottságban, betegségben áll, aki azonnal és egyből szó szerint próbálja a tökéletes életet megvalósítani. Nem ez a feladat, mert nem ez működik, mert bizonyosan nem kezdünk hozzá holnap délben elegen ahhoz, hogy menjen. A bölcs útja a fokozatosság, ami ettől még harc, abszolút és legigazabban, miközben szelídség és az alázat. Előbbi a bizonyosság, ami a hit, ami a kapcsolat eredménye – utóbbi az emberség, tehát esendőség, tehát tökéletlenség eredménye. És igy az ember halad. Lenyűgöző ez: tökéletesedik, bizonyosan, mégis.

*

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az az én tanítványom – bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban.

Mt 10,34–11,1

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!