Szép, hogy a születésnapi evangélium ma ez, mert valóban örömhír az az egy. Aki visszatér. Öröm ő és elég, tízből az egy, aki megköszöni, rendben van ez így. Ugyanis nem a köszönet a lényeg. Hanem, hogy tovább adják-e az emberek, ami viszont automatikusan történik, mert ami valóban megérint minket azt tovább is kell adjuk, arról automatikusan teszünk tanúságot. Hmm. Ne a hálát akard, hanem a megosztást figyeld! Hogy akinek Te (úgy érzed, hogy) adtál, az tovább mit ad. Mert igazán csakis ez fontos. Ha tovább is tudja adni, akkor átment az üzenet. Ha meg nem, akkor megköszönni sem lett volna mit. NE várj hálát. Senkitől, de férfitól különösen ne. Azonnal semmiképp. Idővel, a saját tempójában fogja csak tudni megköszönni.
*
Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”
Lk 17,11-19
Öröm, ha megosztod!
