… Ne ítélj, hogy ne ítéltess, mondja az írás – de most nekem valahogy fontosabb, hogy ne ítéljek, hogy ne maradjak le … hogy ÉN ne maradjak le … a világ csodáiról … kisebbik hugommal reggelizve arra döbbentem ugyanis ma rá, hogy számomra ez leginkább a már régóta ismert, megsimert, megismerni vélt emberekkel kapcsolatban kihívás … FONTOS, hogy állandóan megújuló figyelemmel és nyitottsággal legyek velük is jelen … a mindennapok pillanataiban … velük legnehezebb … nekem … hogy NE befolyásoljon a múlt … hogy ÚJ figyelmet, ÚJ esélyt, ÚJ lehetőséget tudjak adni … MINDEN pillanatban … annak is, akit már évtizedek óta “ismerek” … hogy ne befolyásoljanak a tapasztalataim, az előítéleteim, esetleges sérelmeim … mert az emberek IGENIS változnak … MINDEN ember változik. Folyamatosan. Senki nem az ma, aki tegnap volt … és ha a figyelmem nem újul folymatosan meg, akkor lemaradok az ő életének, változásának, újjászületesének rezdüléseiről, csodáiról … és ami fontosabb: arról, amit eközben ADNI tudok neki … hernyókból pillangók születnek épp, tömegesen, világszerte, amerre csak nézek … a báb “vÁLSÁGa” csak átmenet … szüljük az Emberfiát … figyeljünk tehát, különben épp a Boldogságról maradunk le, hogy TUDUNK adni egymásnak. : )
Öröm, ha megosztod!
