A dicsőség dicsőítés eredménye. Ez van. Valóban ez Van, hogy magamat dicsőíteni nem lehet, tehát önhatalmúlag dicsőséghez jutni, ami a siker magasabb oktávja, lehetetlen. Hanem csakis más, valami külső dolog, hatalom, személy dicsőítésének eredménye lehet a dicsőség, mely okból már csak jól felfogott önzésből is muszáj dicsőíteni, dicsőítés a helyes létmód. Node. Hmm. Mi is a dicsőítés? A feladatot, amit rám bíztál, teljesítettem. – mondja, és így, a feladat szavak és tettek által való elvégzése által dicsőíthet az ember. Ami nyilvánvalóan szolgálat. Valaki a feladatot rám bízta, őt szolgálom, mármint az akaratát, ami a Feladatom. Csakhogy. Ez fontos. Hogy akkor tehát az emberek nagy része NEM Istent kell közvetlenül szolgálva dicsőítse. NEM ez a feladat. Hanem az elő ember, aki a feladatot rám bízta, akitől elfogadom, akinek esküt teszek, aki maga is követ és szolgál, én NEKI engedelmeskedve végzem a szolgáltatomat, és ez által dicsőítek. Istent, végül, persze, de mégsem őt szolgálom, ritkán közvetlenül, hanem egy embert KELL közvetlenül és konkrétan szolgálják, Férfi Vezetőt, Nő Férfit, és így valósul a dicsőítés, tehát a megdicsőülésem meg. CSAKIS így tud. Nos? Hova esküszöl? Kinek engedelmeskedsz? Kit szolgálsz? … tudom, hogy berzenkedik az egó, de többségünknek muszáj lesz végül. Mert Isten a többi ember. Is. Ez az egész. Egy-ben. Van.

Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők– hiszen a tied mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd –, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a világban maradnak. Én most hozzád megyek.”

Jn 17,1-11a

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!