Senkinek, semmit. A kapcsolaton kívül senkinek ne ígérj semmit! A működő férfi nő egység alapvető feltétele, hogy mindenki egy Urat szolgál. Aki a vezető. A férfi ura (legfontosabb kapcsolata, akár tetszik ez, akár nem!) világi ember, az Ügy letéteményese, vezető – a nő Ura férfi. Alapvetés ez, ami annyira fontos, hogy azonnal keletkeznek feszülések, feszültségek, repedések, viták, amint bárki a szabály ellen véd. Egy urat szolgálj! Mert többet nem tudsz. Mert aki több urat próbál szolgálni, ott konfliktusok óhatatlanul, automatikusan jelentkeznek. Mert ide igértem valamit, határidőre, és most emiatt nincs oda energiám, értsd kérlek meg. Nem fog menni. Nem mert nem érti a vezető, hanem mert (1.) megcsalva éri magát, hogy mégsem ő, az általa szolgált ügy a legfontosabb, (2.) szüksége lett volna Rád. Érti, de az érzelmein akkor sem fog tudni uralkodni, ami a hangulatán nyilvánvalóan látszik, amit Te persze észreveszel, és azonnali a feszülés, ami hamarosan vita, hogy ilyen képet mért vág, egy kis szabadságot sem képes Neked adni. Valóban nem. Mert szüksége van Rád. Neki a legnagyobb, és ezt Te is tudod: érzelmi és általában konkrét síkon is. Ne ígérj! Másoknak. Semmit.

Hanem helyette valószínűsíts!

Szándékot mutass csak… Ha tudsz, mész, amint tudsz, mész, segítesz, igen, persze, hogy szeretnél, aszerint amennyi szabad időd, erőd és kapacitásod lesz. De ne ígérj! Mert az ígéretből feszültségek biztosan születnek. Nem éri meg… Az egyedüli ember akinek valóban muszáj számítani tudni Rád: az urad. Férfinek vezető, nőnek férfi. Külső ígéret feleslegen feszíti ezt a viszonyt. Az ígéret ténye, aztán a határidő, hogy indulni kell, pillanatokon belül, nem tudsz úgy ott lenni, nem tudsz igazán, itt és most, maradni, valóban a vezetődre, az Uradra, a Rád leginkább szoruló másik emberre figyelni. Egyperces beszélgetés helyett órás vita így könnyedén lesz. Egy urat szolgálj, egyvalaki számíthasson Rád, ő mindig. És értem, hogy ez “a szabadságod korlátozása”, de nem valóban az. Mert az igazi kapcsolatban önként teszed, önként szorolsz minden mást hátra, olyat válassz, akiért érdemes, addig maradj, amíg szívesen teszed. Nos? Hiheted, hogy a másik a hibás, hogy ő miért hoz ilyen helyzetbe, holott tudta, hogy meg kell ezt vagy azt tedd – de ha e szabályt megszeged, akkor a felelős mégis, egyedül, csakis Te magad vagy. Ígérj tehát, de emlékezz, figyelj, TUDD, hogy semmi nem lehet valóban fontosabb!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!