Tele vagyok konkollyal. Máig. És olyan nehéz ezt elfogadni. Még mindig. Mert bennem a kényszeresen túlteljesítő, mert tökéletességet azonnal vágyó, azt arrogánsan ma megvalósítani próbáló személyiségrész aktívan próbálná most, rögtön, írmag nélkül gyomlálni. De NEM szabad, sőt önpusztítás a konkollyal túl sok időt tölteni… Mert nem ellenség vetette. Hanem a konkoly én vagyok, a saját legemberibb kishitű félelmem, tehát az én életerőm megy a konkolyba is, és meghatározóan fontos ezt, tehát a konkoly virágainak növekedését, az esendőségem tényét engedjem, mert tényleg nem halad az élet, ha folyamatosan csak parázok ezen és gyomlálok. Lenyűgözően fontos a tökéletlenséget megengedni. Magamnak, másoknak, csapatnak. Mert a tökéletlenségen való rágódás által nem, hogy nem lesz jobb, hanem épp ellenkezőleg: többlet erőt adok. A konkolynak. Ha, amíg hit és feladat helyett magammal foglalkozom. A konkoly halála – semmiképp nem totálisan, de visszaszorítás módja –, hogy nem foglalkozom vele, tehát nem vele foglalkozom, hanem a búza növekedésével. Konkoly ide vagy oda. És így szezonról szezonra kevesebb a gyom. Aminek kis madártávlatból nagyon is lehet örülni. Míg ezzel szemben, ha azonnal próbálok a “konkoly helyzeten” változtatni, akár a szezon is elmarad, mert egyáltalán nem lesz termés: fontos, igen, az önismeret, de megáll az élete útján, aki gyomlál csak!

*

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza közé, aztán elment. Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle: „Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?” Mire a gazda így felelt: „Ellenséges ember cselekedte ezt.” A szolgák tovább kérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Azt válaszolta nekik: „Nem! Nehogy a konkolyt gyomlálva kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig! Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön. A búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”

Mt 13,24-30

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!