Olyan nagyon tud az ember az igazságnak örülni – amit annak hisz, érez, ért – és olyan végtelenül kemény arrogancia tud ebből születni. Mert az úgy, ahogy elvárják tőlem nem helyes, és akkor most ÉN megmutatom, keményen odamondok, kitartok, ellenállok. Sokat csináltam. Nem vált be. Más embereket gyakrabban sarkall elvakult ellenállásra az ilyen viselkedés, semmint hogy elgondolkodnának, aminek eredménye, hogy épp még jobban elzárják magukat, ahelyett, hogy mint reméltem, nyitnának az “igazságra”. Hmm. Fontos ez nagyon. Hogy bár Igazság Van, de ettől még korszakosan szubjektív, a világ rendje egyben, pláne azonnal senki számára nem befogadható, hanem csakis tapasztalva bontakozik, fokozatosan, mindenkinek, a maga időszerűsége szerint, mely okból az “igazsággal” keményen szembesíteni egészen egyszerűen nem dolgom. Hanem elfogadni és szeretni viszont igen. A legtöbb, amit adhatok, mert a más emberek az elfogadás és szeretet által engednek valamelyest fel, merítenek erőt és bátorságot, és új tapasztalások ennek eredménye. Tehát új megértések is. Az új tapasztalatokból szükségszerűen születnek. Az Igazságban való növekedés az “igazság” nemerőltetésének eredménye, a játékos, a szeretetteli, az emberi, a szolidáris, sőt testvéries közeg inspirál az Újra, ahol tehát bár olykor feszegetjük picit egymás vélekedéseit, de NEM botránkoztatunk.

Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad.” Erre a tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak, és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet templomadót?” – „De igen” – felelte. Amikor belépett a házba, Jézus megelőzte őt kérdésével: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?” „Az idegenektől” – felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot. Vedd ki és add oda nekik értem és érted!”

Mt 17,22-27

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!