Ne akarj Nő lenni! | EMBER-S-ÉG

Nő akarok lenni. Gyakran hallom, mert, igen, sokan szembesülnek ezzel mostanában, amazonok, boszorkányok, kislányok és királylányok, hogy Van Tovább, hogy a Nő tovább Van, és mivel én irogatok ezekről, egy ideje már, így egyre többen fordulnak tanácsért hozzám. A válasz egyszerű. NE akarj Nő lenni! Legkomolyabban. Hanem vedd észre, hogy az vagy. Nő. Már most és valóságosan. A Bimbó már Virág, állapota csak, hogy még nyilóban van, vagy akár még egészen zárt, mindegy, nem baj, egyáltalán, lényegileg Virág, minden Bimbó, a megnyílás lehetséges, Nő vagy tehát, bárhol is jársz. Nagyon is az. NE kezeld tehát rajtad kívül álló célkénta Nőt, hanem Lásd és Értékeld, ami a Virágból már a Bimbóban is jelenvaló, örülj ennek, és élvezd, és lubickolj a Világ visszajelzéseiben, hiszen persze, hogy Látja, hamarabb Látja a világ a Nőt, a Virágot, aki vagy, a Bimbóban is már, ha esetleg Te még vársz is a kinyílással.

Szabad várni.

De másrészt, ha már elég, ha eleget vártál, ha nyílni, illatozni szeretnél, végre, lehet, bármikor kezdheted, csakis Rajtad múlik, fontos azonban, hogy ehhez NEM Akarni kell. Hanem Tenni. Bimbó és Virág lényegileg azonos, egyetlen különbség csak, hogy a bimbó Zárt, a virág pedig Nyitott. Vedd ezt észre. Nyílni kell. Ami, igen, lassú és gyakran fájdalmas, a ragaszkodással, a biztonság iránti vággyal arányban fájdalmas folyamat, hiszen megszoktuk, hogy csukva vannak a szirmok, mindig is csukva voltak, és hiába látod immár, hogy a Világ, az Élet kívül van, amitől a zárt szirmok elválasztanak, hogy boldogtalanságod oka épp ez, de másrészt a biztonságot megszoktad, azt azért megtartanád. Csakhogy nem lehet. Bimbó vagy Virág, válassz! A nyitáshoz Kockáztatni kell. Sőt. A Virág ára a kockázat. Ár és beavatás. Az ár mindig beavatás, a bevatás mindig ár, kérdés, hogy megfizeted-e. Ami a Bimbó Útja. Megnyílás. Lépések, fokozatok, gyakorolni, Tenni, konkrét férfiakkal, adni, nem megy egyből, felesleges elvárni, se Te, se az érkező kérők nem készek, hanem sziromról sziromra haladva, mindennapok, alázat, tánciskola, követni, emelni, a Lényeget tapasztalva feltárni, felnyitni, Magad, kitenni, adni, amid van, merni megmutatni. Félelmetes, igen. Szépség, illat, felfedezni, árasztani, tudva, hogy elmúlik, és mégis, gondolkodás és feltételek nélkül, csakúgy, szórni bele a világba, a kincseidet, hozzákezdeni ehhez, tehát a zárt bimbót fokozatosan felnyitni, az Isteni, tökéletes, egyedi szépséget törékenyen megmutatni. Félelmetes. De csak innen nézve, csak elméletben gondolkozva az. Lépésenként, mint bármely út, ez is könnyedén járható, sőt, csodaszép.

Hinni, Merni, Adni a Nő útja.

Nyitottság, Illat, Szépség. EZ a Virág. Van, és csodaszép, és Árad, holott az idő múlása, az időjárás, gyermekek szeszélye, a kertész és a vakond, mind, mind „ellene dolgozik”, totálisan kiszolgáltatott, és mégis, szinte csak azért is, a Virág Árad, mert nem tehet mást, mert nem is akar, mert lényege ez. Lenyűgöző. Hogy a kiszolgáltatottság legmélye az Abszolút Erő, magaslat, amikor már csak adom, megérzéseket követve és gondolkodás nélkül, szó szerint szórom bele a világba, a mindenemet, amit adni tudok, teljesen függetlenül attól, hogy bárki fogadja-e, nincs ennél nagyobb Erő. Lenyűgözően érinthetetlenül Hatalmas ez. A Nő, aki Van. Tehát Hisz, tehát Mer, tehát Ad, mert Bízik. A Rendben, ami nagyobb. Mindenség, Gondviselés, Isten, Szerencse, hívod, ahogy akarod, a Virág Bízik. Hogy jól hasznosul, hogy Ő szakítja majd le. A Csoda pedig, hogy így is lesz. A Szépség és Illat vonz, de távol is tart. Kétes kalandok és kalandorok a köztes világ, az erdő mélye, tehát az útkeresés szükségszerű állomásai, és VAN tovább. A kiáradás és nyitottság, tehát az önfelvállalás és követés, tehát a Helyemre állás mágikus létráján tovább emelkedve a tisztaságnak egy olyan fokára lép a Nő fel, amihez tisztátalanul közeledni már nem lehet. Csakis főhajtással. Fejvétel kockázata mellett. Kérőként. Tudom. Tapasztaltam. Megígérem. A Királynő Van. Elérhető, Neked is elérhető, csakis tapasztalva érhető el. Nyílsz-e tehát? Érdemes.

Öröm, ha megosztod!