Örömmel jelentem, hogy megjött. A fény. Évek óta lenyűgöző számomra, hogy az időjárás, az emberek hangulata, és az évkör mennyire együtt mozog. El-ké-pesz-tő. Hetek óta alig láttunk napot, nyomott, ködös, terhelt idő – és aztán áttörés, most, egy csapásra, új fény. Ami új évkör is, egyben, tehát megújulás, döntések, sőt akár döntést nélkülöző lépések ideje – nálam is. Bejelentések sorában elsőként: a jövőben a sokaknak szóló írások az ÉNAKADÉMIA oldalra kerülnek majd ki, elsőként a sorban a tegnapi, alább.

A női önmegvalósítás felső foka: a Férfi.

Ami kapcsán viszont ide, a blogba illő téma, hogy az elmúlt héten döbbenetesen sokan kérdeztétek a véleményemet. Megtisztelő ez nagyon. Hogy értékesnek találjátok az írásokat, hogy nagyobb társadalmi felbojdulások esetén sokan várják a tőlem érkező nézőpontot, hogy tekintély lettem férfi-nő témában, hogy ezeket sokan tovább is adjátok. Öröm. Másrészt fontosnak érzem, hogy nem az én gondolataim. Élményem, hogy az én érdemem a félreállás, és a gondolatok azzal arányban tiszták és erősek, amennyire ez, tehát az egóm félreállása nekem sikerül.

Annyira vagyok jó, amennyire nem akarok az lenni.

Ami, igen, munka. De nem úgy mint sokan gondolják, hogy jót akarok csinálni, hanem épp ellenkezőleg, azzal arányban sikerül, amennyire NEM akarok jót, hanem csak résztvenni, magam rendelkezésre bocsátani sikerül. Fontos ez nagyon. Hogy NE akarj jót tenni – mert az még csak Te magad vagy, holott pedig ennél nagyobbat is tudsz, ha a folyamatban nem az akarat forrásaként, hanem Az Akarat eszközeként veszel részt. Csodás új évkört!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!