Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton gyógyított, és a sokasághoz fordult: „Hat napotok van a munkára. Akkor jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!” Jézus feléje fordult, és megfelelt neki: „Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?” Ellenfelei e szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus ilyen csodát művelt.

Lk 13,10-17

*

Csoda. Hmm. Vannak, igen, csodák, ha már “annyira meggörnyedtél, hogy egyáltalán nem tudsz felegyenesedni”. LÁSD a helyzetet, a mondat értelmét, a kín és szenvedés eme mély-mély szintjét, ahol már nem tudsz – nem mert félsz, nem mert gyáva vagy, nem mert nem akarsz, mint az emberek nagy része, akik a felelősség vállalása elől futamodva imádkoznak inkább –, hanem valóságosan nem tudsz felegyenesedni. Lásd ezt! Érezd át! És kelj, a csudába is, fel, most azonnal, és egyenesedj ki, NEM HISZEM EL, HOGY NE LENNÉL KÉPES RÁ, legkevésbé sincs csodára szükséged, hanem csak térj vissza, nézz a nehézségekkel szembe, szelíden, alázattal, hagyd az álmodozást és mások hibáztatását a fenébe, vállald a felelősséget, és LÉPJ tovább, mert Van, tovább, bármiben is vagy, és persze, hogy képes is vagy rá!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!