Aki elveszett, annak tudsz segíteni. Avagy másképp: pásztora vagy azoknak, akiket juhnak látsz, nincs mire várj, felelősséget kell vállalj!
Nagyon érdekes ez… mindannyiunk számára vannak emberek, akiket kallódónak, elveszettnek, iránymutatást várónak látunk, és mindannyiunk helyzetéhez képest megvan az a másik ember, aki minket így észlel. Egyrészt. De ami ennél is érdekesebb, hogy ez a relatív helyzet nem szubjetiv, hanem abszolút, és automatikusan keletkezett felelősséget. Érted? Tudom, hogy érted, ha ezt olvasod, hiszen ilyeneket csak előfizetőknek írok, ami bizonyosan jelenti, hogy haladó vagy. Tehát felelős. Ami nem lehetőség, hanem kötelesség, sőt az a jó, ha kötelezettséggé lesz. Szoktam úgy mondani, hogy magad miatt muszáj az a tanításba beleállj, mert sokat tanulhatsz, mert egy ponton túl csakis így haladhat az ember, de ez a mai gondolat most a másik oldala ennek. Hogy baromira kötelességed. Az életben a hely elfoglalása végül mindannyiunk számára közösséget jelent, ami automatikusan jelent felelősséget. Csakis annak fog működni a hely, az ügy, a küldetés, a kapcsolat, aki a közösséget, tehát a tágabb felelősséget is helyesen éli, aki a részét a pásztorkodásból kiveszi. Nos? Igen, persze, én is. Ezért is írok. És ami egyszer régen már volt, “beszélgetés Istenről”, hamarosan újrakezdődik. Nem mert tudom. Basszus. Annyira nehéz megelőzni a félreértést ebben… Hanem mert sokan vannak, akiknél egy árnyalattal tisztábban látok. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy néznek felém, rám, tőlem. Érzem ezt. Ahogy hasonló helyzetben Te is pontosan tudod, Látod, érzed. Nos? Taníts! Mert muszáj taníts.
*
Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.
Mk 6,30-34
Öröm, ha megosztod!
