A munka ünnepének estéjén nagy szeretettel osztok meg pár gondolatot, melyeket saját tapasztalatok árán tanultam, de kísérőként egyre több ember életébe belelátva immár általánosítani is merek:

a)
A munka igenis lehet öröm – olyan tevékenység tehát, amit szeretek, amit valóban szívvel lélekkel ünneplek nem csak május elsején, de minden áldott nap. Az igazán nekem való munka olyasmi, amiért folyamatosan a hála állapotában vagyok, hogy micsoda hatalmas kegyelem, hogy ezzel foglalkozhatom itt a Földön. … meggyőződésem, hogy minden ember számára VAN ilyen tevékenység.

b)
Sokaknak mégsem öröm ma a munka. Hogy azzá legyen, változtatniuk kell, amihez hatalmas bátorságra van szükség, mert mindig bizalmon alapuló, A látszólagos bizonytalanság FELÉ tett lépés kell hozzá – amit legtöbben a fizikai valóságunkat érintő válság mélypontján tudunk csak végre megtenni, azaz sokak számára még sötétebb lesz, mielőtt a pirkadat érkeznék … másképp: nem érkezhet a pirkadat, míg el nem fogadom ezt, meg nem adom magamat, míg nem lépek a félelmeim titkai felé.

c)
Ráadául a döntés egyedül a miénk. Senki nem hozhatja meg helyettünk, és bár külső jelek gyakran vannak, de a legjobb irányt mégis a csendes, nyugodt, belső hang súgja – külső segítség pedig csak a meghozott döntés ÉS felvállalt időszerű lépés UTÁN érkezik. … Akkor biztosan. Tanusítom. … tehát “nem elég” dönteni, ki is “kell” állni a világ elé azzal, amire jutottam, felvállalni, mégpedig tettekkel … Lépve.

… eddig a “rossz” hír.

A jó pedig, hogy a változtatáshoz mások tapasztalataiból, mások őszinte önfelvállalásából, mások elfogadó támogatásából sok erőt lehet meríteni, és egyre több ember van, aki ezt adni képes, mert már maga is átment hasonlón. … Nem. Ők sem készek, csak ilyesmi tapasztalatuk már épp van. … Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egyedül vagyunk a problémáinkkal, de ez nincsen így. Hamar kiderül, hogy nagyon hasonló kihívásokkal állunk szemben.

… hamar kiderül, AMINT beszélni merünk róluk.

: )

Alább további pár tanulság, a Serpa Szolgálat mindennapjaiból:

1. Kivétel nélkül mindenki dédelget egy álom tevékenységet, mármint tudja, hogy mit szeret leginkább csinálni, amit magában nem is tekint munkának, éppen ezért gyakran még együtt is nehéz rátalálni.

2. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindenki más is jó abban, ami nekem könnyen megy – holott épp nem. A legjobb nem abban vagyok, amit vér és verejték közepette tanulok. Ellenkezőleg. A legjobb abban vagyok, ami már a homokozóban is játszi könnyedséggel ment.

3. A tehetségem, tálentumom, az engem lelkesítő tevékenység felismeréséhez nagyon hasznos a fát gyümölcséről elv. Tehát, ha tetteim eredményeit vizsgálom. Mi az ami rám és a Világra is jó hatással van? Mi az, ami nekem és másoknak IS örömet okoz?

4. Másrészt NEM a célt kell megérteni. Nem kell ma rájönni, hogy ki is vagyok – nem lehet. A ma időszerű LÉPÉS a lényeg, ami mindig látszik, és elvisz a következőhöz. … az első dombon túl pedig lehet, hogy a hegycsúcs helyett a hűs tó felé megyek mégis inkább tovább. … De ez csak OTT derül ki. … azaz nem derül ki, ha el sem megyek oda.

5. Tapasztalatom, hogy a leglelkesítőbb tevékenység mindig valami közösségi dolog, tehát olyasmi, ami más embereket is érint, megérint. Sosem csak magunkról szól, hanem mindig adunk vele, másoknak IS adunk.

6. Mivel azonban adásról szól, sőt, örömet okoz, így gyakran önzésnek tűnik. Azt látom, hogy sokan azért nem lépnek a számukra legnagyobb örömet okozó tevékenység felé, mert önzőnek tűnik számukra. … holott persze, hogy nem tudunk másoknak értéket adni anélkül, hogy ez nekünk magunknak IS örömet okozna.

7. Ráadásul gyakran elképzelhetetlennek tűnik, hogy meg is lehetne élni a kedvtelésünkből, hogy pénzt lehetne érte kérni. … ami másrészt azért jó, mert mivel a pénz fel sem merül, így szenvedélyből, lelkesedésből vágunk bele. Játékosan! … amikor már nem bírjuk tovább a halogatást.

8. Ezzel, ha tehát a lelkesedésünket és nem a félelmünk szűkölő biztonságvágyát követjük, EZZEL adunk helyet a csodáknak … segítők, társak, új emberek, új tapasztalatok, új megértések érkeznek … aztán egyszerre valahogy pénz is. Magától. … Tapasztalatom szerint a pénz bizonyosan eredménye annak, ha a helyünkön vagyunk, ha lelkesesen tesszük a dolgunkat, ha adjuk a világnak, amit adnunk öröm, tehetségünk szerint.

9. Ehhez pedig az önkéntesség nagyszerű gyakorló tér. Tapasztalatom, hogy az önkéntes közösségi munka óriási teret ad magunkat kipróbálni, kreatívan, akár olyasmiben is, amit sosem próbáltam még – és meg is könnyíti ezt, mert tipikusan alacsony a kockázat, hiszen nagy bajt nem okozhatok, nem egy vállalat éves költségvetésével, nem a megélhetésemmel játszom.

10. Az önkéntes munka során szerzett tapasztalat pedig megerősít. … Hogy valóban van mit adjak, hogy valóban jó vagyok, hogy valóban érték… a személyes, adott és kapott jó élmények nyomán tehát egyre jobban elhisszük az értékünket. Gyakorlatilag azzá válunk tehát, amit adunk – azzal arányban, amennyit gyakoroljuk. … és ennek hatására az életünk és a megélhetésünk  is fokozatosan átalakul.

: )

… az almamagot ha elültetem és gondozom – jut csak piacra az alma.
… adsz-e ma Teret az életedben annak, amit érzel, akivé Lenni szeretnél?
… önbizalomnövelésre önkéntes munkát, szeretettel ajánlom, mindenkinek.

Derűt, Békét, Bátorságot!

Szeretettel,
István

: )

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!