Ott tudod-e hagyni az(oka)t, aki(k)nek nagyon nagy szüksége van Rád az(ok)ért, aki(k)nek látszólag kisebb, de Te tudod, hogy az mégis fontosabb? Alapvető kérdés. Aminek nehézsége, hogy amit el kell hagyni sosincs végleg elromolva, csak tudom, hogy már nem időszerű, tehát lépni belőle muszáj, illetve, hogy a továbblépés iránya általában kevésbé nyilvánvaló, nehezebben elérhető, valószínűtlenebb, hogy értelme van egyáltalán, hiszen azonos idő alatt a régivel mennyit haladhatna az ember, ahhoz képest az új rettentő bizonytalan – nehéz hinni benne. Nos?

Mersz-e működő dolgot selejtezni? Célt akár… 

Hinni magadban, a megérzéseidben, anélkül hogy az erőltetés vagy hiszti vagy megfutamodás lenne. Korunk igazságot szubjektivizáló, testi egészséget abszolútizáló világában különösen fontos ez, hogy igenis a nagyobb jó felé muszáj mindig tovább menni, időnként elhagyva abból, ami pedig működik. Én a KIRÁLYNÉKÉPZŐ-vel vagyok most így (a karácsonyfán felül). Utolsó alkalom következik, mert NEM az én dolgom, hiába szeretik sokan, hiába sikerélmény, hiába lehet jól keresni. Nem ezért jöttem. Kemény. Nagyon kemény ez most. Nekem. Márpedig továbblépni.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés

Akkor ajánlom, ha érdekel mélyebb tartalom, vagy ha támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.