Annyira nagyon kemény ez a “Mit akarsz tőlem, asszony?” – és annyira nagyon helyes. Zsigerileg érzem így, huzamosabb ideje már, hogy ha egy nő tőlem Akar, akkor ott valami komoly félrecsúszás van. Nehézség, hogy gyakorta ennek megfelelően – tehát élesnek nevezhetően – reagálok ilyen helyzetekben, ami persze legkevésbé sem társadalom-konform, sok egyik pillanatról a másikra elakadó beszélgetés részese voltam, sokan őriznek értetlen, furcsa, sőt akár kellemetlen emléket velem kapcsolatban magukban. Hogy ez baj? Szerintem nem. Szerintem fontos, hogy egy ennyire nagyon sikamlós világban legyenek olykor szilárd, sőt érdes felületek, mert csiszolódni állandóan kitérve, hamis mosolyok között nem lehet. A világnak igenis van Rendje, egymás által fedezzük fel. 

Mit akarsz tőlem, asszony? 

Az egyik legnagyobb tanítás, számomra legalábbis, mégpedig azzal együtt, hogy egyébként persze, hogy segít a szembesítés után. A Férfi segít, mert a Férfi jól van, tehát van miből adjon, tehát együttérez, de erre utasítani őt nem kell, nem lehet, sőt még csak Akarást, tehát elvárást éreztetni sem, mert az a biztosítékot azonnal kiveri. Ugyanis kívülről jön, aki tőlem Akar, aki engem utasítani próbál, tehát nem bennem van, és ennek megfelelően harcos/rendreutasító a reakció: asszony nekem ne hadonásszon karddal! Hogy akkor mi megy? Ha csak felhívod a figyelmét. Kedvesen. A nyak a fejet valóban kell olykor forgassa. És aztán Bízol benne, hogy a helyes döntést magától is meg tudja hozni, ami így is van. A Férfi lényege, hogy felelősséget vállal, tehát segít is, ahol tud, nem Férfi, aki nem – bizonyosan marad a nő egyedül, míg ezt meg nem tanulja. 

Abban az időben: Menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való. A szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy hívatta a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.

Jn 2,1-11

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!