Egy időben sok (rengeteg) ezoterikus irodalmat olvastam, és visszatérő motívum volt, hogy “Jézus a kapu őre” – hogy az élet útján van egy mérföldkő, amit csakis Jézussal lehet átlépni, és Jézus nélkül nem. Mosolyogtam akkoriban, hogy na igen, persze… míg aztán már nem. Ugyanis valóságosan így van. Még nem találkoztam senkivel, aki a Helyét a Teremtésben valóban elfoglalta volna Jézus – a Jézus által képviselt minőség – nélkül. Ami a mi kultúrkörünkben általában konkrétan Jézus által érkezik, de pl. Gandhi és Sia Baba életéből látszik, hogy ez nem csak nálunk van így. Jézus szavai, előbb, majd Jézus példája. Amit másképp úgy is tudok mondani, hogy a Ráció halálán Jézus világképe segít az emberek átjönni: az Atyával – “Rend”, “Mindenség”, “Kegyelem” – való kapcsolat születik itt meg. Majd később a tökéletesség kergetésének meghaladásához nem egyszerűen Jézus példája ad erőt, de itt Vele magával alakul kapcsolat. Közvetlen. Nem feltétlen úgy, hogy beszélgetünk, hanem nyilvánvaló sokkal inkább, hogy Van, itt és most, Úr s Király, s hogy ez számomra mit is jelent… mely ponton egy érzés / megértés / bizonyosság az ember fejében meg ÉS nyugalom a szívben. Ami által, ezzel egyidőben: Kapcsolat Állandósul. Istenkapcsolat. A Kapcsolat. Ami nélkül Ügy és Társ sem lehet.

*

“Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.”

Mt 11,25-27

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!