Szoktad-e Pásztor nélküli juhnak érezni magad? Én olykor igen. És meglepő a legjobb megoldás. Pásztorrá lenni. A juh legjobb válasza a pásztornélküliségre: pásztorrá válni. Egészen elképesztő ez, hogy pásztorral legjobban az ember úgy kapcsolódhat, hogy maga pásztorként viselkedik. Nem a saját döntéseim. Nem a saját mondataim. Szinte nem is a saját tetteim. Hanem kapcsolat. Kapcsoltság. Konkrét élmény a segitettségről, ami a saját pásztornélküliség válasza is egyben, hogy nem vagyok egyedül, bizonyosan nem, mert egyedül kevés lennék ezt helyesen elvégezni, kevés lennék másokat jól terelni. Nos? Te kiknek vagy pásztora? Kiké lehetnél? Kik néznek Rád úgy, mintha instrukciót, megerősítést, támaszt, segítséget remélnének Tőled? Hogy senki, az biztos nem igaz! Akkor csak nem néztél, nem eléggé… nem igazán. Érdemes pedig.

*

Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” Akkor összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Majd elküldte őket, és megparancsolta nekik: „Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa. Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”

Mt 9,35-10,1. 6-8

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!