Elmúlt a születésnap, vele az önelemzés is, hétköznapokhoz visszatérve lenyűgöző a mai példázat. Ugyanis pontosan a megoldást mutatja: adni kell, még ha az embernek kevés is van épp, sőt talán annál inkább. Mert jókedvre derül, aki szűkössége ellenére adni mer, sőt a vetés majd aratást, tehát bőséget is hoz. No nem feltétlen. Ugyanis jó magot kell vetni, jó földbe – értve ez alatt, hogy olyat adni, ami igaz, sőt pillanatnyi képességeim szerint legigazabb, és olyan helyre ahol az időszerű, tehát hatása van, tehát növekedhet. Hmm. Disznók közé nincs a gyöngynek értelme. Nagy érték, amit azonban nem tudnak fogyasztani, bármilyen jóindulattal is adja az ember, amint az útfélre eső magból sem lesz semmi. Szép ez nagyon. Hogy a mindenedet add az univerzális gyógymód, férfiaknak és nőknek, változni a hangulata és az élete csakis annak tud, aki erre képes. Annak bizonyosan fog is. Nos? Mi az az Ügy, ki az a Férfi, ahova valóban Vágyod a mindenedet adni, „áldozni”… Hogy nem tűnik biztosnak? Persze. De azért csak Tedd!

*

Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”

Lk 21,1-4

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!