Az új Apple termék nyomán megrengtem ezen el, saját élményekhez kapcsolódva, hogy bizonyos tárgyakat abszolút nem funkció, hanem presztízs miatt veszünk. Mi. Férfiak. Évekig tagadtam magamtól ilyen dolgokat világi hiúság gyanánt meg, de a közelmúltban újra elővettem az óráimat. A vállalkozói korszakomból összesen ennyi érték maradt, néhány karóra, és ez minden. Hordom őket. Most. Újra. Hordom, és igen,

a tárgy Erő.

Valódi életerő van a tárgyakban benne, pontosan annyi, amit a megvásárlás által bele teszek, hiszen a pénz a szabad, a bármire fordítható életerő egyik kifejeződése. A tárgy pedig befektetés. Mégpedig olyan befektetés, ami pontosan képviseli is, amit beleteszek. Bizonyos tárgyak esetében idővel ez persze avul, ruhák és autók ilyenek, de például egy patinás óra, vagy egy töltőtoll szinte örök. Érdekes ez, egy ideje figyelem, hogy nekem

a tárgyak nagyon nem mindegy.

Berendezési tárgyak sem, de munkaeszközök végképp nem, és különösen fontos mindaz, amit magamon viselek. Kevés tárgyam van, de az olyan. Szinte mind. Ruhák, párnák, egy lámpa, egy asztal, egy szőnyeg, egy tálca, két bicikli, teáskészletek, munkaeszközök, könyvek és a tollam. Ez minden. A számomra megalkuvást kifejező darabokat már évekkel ezelőtt kiszórtam. És ma jöttem rá, hogy emiatt ilyen fontos ez nekem, a tárgyak,

mert Erő.

A tárgy. Éber óráim során érintés vagy tekintet által kapcsolódom az engem körülvevő tárgyakkal, tehát a tárgyba sűrüsödött energiával, és az többlet erőt ad, mintha nem lenne nálam. A tárgy. Konkrétan. Nekem ad Erőt. Mástól pedig elvesz. A tárgy olyan eszköz, akkumulátor szinte, ami engem nem csak kifejez, de erősít, tölt, a másik embert pedig gyengíteni képes. Nagyon érdekes ez. Hogy konkrétan fegyver tehát a tárgy, és ez okolja, támasztja valóságosan alá a tárgyakba való befektetést, mert az sokszorosan térül meg.

Minden tárgy fegyver.

Ami tölt, engem, megerősít, határozottabban, önazonosabban vagyok jelen, és másrészt folyamatosan gyengíti, akinek ugyanabból kevesebb, kisebb, bénább van. A lehetséges reakciók erre, hogy a másik ember kapcsolódik, vagy ellenáll, ami által tehát az erőviszonyok alakulnak szinte maguktól, gyakorlatilag az első találkozáskor ki, Férfiak között, sőt, Harcosok között, akik közé az Amazonok is odaszámítanak, mert az erőmet, tehát országom méretét mutatják a tárgyak, is, ami alapján a másik szövetkezik vagy lerohan. Okkal fontosak tehát a tárgyak,

Nőknek is.

Mert meghatározó döntés, A legfontosabb döntés minden Nő számára, hogy kibe fekteti magát. Szó szerint. Magház, belül a Helye, de hogy hova áll, hogy kivel illeszkedik, abban eligazodni a tárgyak is segítenek. Nem véletlen nézik tehát a nők a tárgyakat a férfiak környezetében. Tudatosan, vagy tudatlanul, de minden nő észreveszi, tájékozódik a tárgyak által a Férfi erejéről, tehát pillanatnyi helyzetéről, mégpedig totális figyelemmel, aminek eredményeként egy pár cipő is lehet végleg kiábrándító.

A stílus valóban az ember – de erről is volt már szó.

Viszont arról még nem, hogy mivel az én tapasztalatom, tehát világképem szerint Nő nincsen Férfitől külön, hanem jól csak Egységben állunk, így a tárgy sem egyszerűen csak a Férfi erő kifejeződése, hanem az Együttességünk erejét fejezi ki. Minden tárgy. Tehát nem csak a Férfi órája, de a Nő táskája is. Izgalmas ez. Hogy egy táska egy egyedülálló nő számára kard, amivel harcol, pótszer, ami az Amazon bizonyító útjának kelléke, erődemonstráció, és mint ilyen, a Vándor számára félelmetes, hogy nélkülem van, nem kellettem hozzá, mígnem eljön a nap, amikor a Nő megadja magát, és onnantól már az együttes Erőnk kifejeződése. Ugyanaz a tárgy.

Nagyon komoly ez.

Hogy a Nő táskája, autója IS az én erőm. Minden, amit neki veszek IS befektetés, tehát fegyver. Egyrészt. Másrészt, hogy NINCSEN többé külön tulajdon, amint az együttesség előáll. Hanem a Nő régi táskája is az Én táskám. A Férfié. Hogy a nő, amikor egy férfiba bele áll, akkor szó szerint áll, mindenével áll bele, és teljesen hibás, illetve elkülönültséget fenntartó álláspont, bármit is visszatartani próbálni. Mert fegyver. Minden tárgy fegyver, le kell őket adni, a fegyverek innentől a Férfi dolga. Nagyon kemény ez. Hogy minden tárgy fölött a Férfi rendelkezik végül, totálisan, és a Nő ezen belül hivatott és jogosult mindent gondozni és élvezni. Totálisan. Így egység az Egység, csakis így lehet, más nem működik.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Isten hozott.

Az új bejegyzések tagoknak látszanak csak, de a hét legjobb írását nyilvánosan is megosztom + Facebook oldalamon videók folyamatosak. Bővebben a rendszer okairól és működéséről ITT.

Barátsággal,
Joós István