Az emberek nagy része vallástalan. Hogy mit érdekel engem? Hát, csak annyiban, hogy nekem hitem van. Sőt. Nyugalmam van, ami bizonyosságból származik, ami tapasztalatok alapján érkezett, és jó így éljek. Korábban nem így volt. Mely okból ismerem azt, amiben tömegek vannak, és nagyok együttérzek. A hitem által. Sőt. A nyugalmam vágyik túlcsordulni, megérint a mások szenvedése, tenni vágyom az enyhítésére. Ezért írok. Ezért is. Mert jártam ott és ismerem. Nehéz időszak a hitetlen, bár paradox módon ilyen nincsen. Mert bizalom nélkül nincs élet, akit semmilyen remény nem tart, az nem várja a holnapot meg. Amiből aztán tapasztalatok lesznek. Ha csak maradok. Holnap és holnap után. Tehát hit. A hit “csak” világkép tulajdonképpen, mind nézzük valahogy, mind hiszünk valamiben. Végül ez nem kérdés tehát, még a magány emésztőgödrében sem. Hit van. Hit nélkül élet nincsen. Következő tehát ezt megengedve, amikor az embernek hite már van, hogy de ó, tartozni is vágyik… hasonló hitű, tehát hasonló világképű, tehát hasonló emberekhez. A vallás pontosan ezt a tartozást adja meg. Minden közösség vallás végül, mert közös, de minimum hasonló világképünk van. Éljük a hitünket. A hit magában nem elég, nem tud magában lenni, csak az valódi hit, amit tettek is követnek, amihez megerősítő a mások, a hasongondolkodású, hasonló módon cselekvő emberek közössége. No és ezért az én problémám mások vallás problémája, mert megosztani vágyom a boldogságom, tehát mesélni, támasztani, vezetni, megnyugtatni ez által. Ami közösség. De a közösség pedig automatikusan vallás, hmm, minden közösség vallás végül, ahol a munka az imádat módja, hogy tettekkel dicsőítjük, amit épp fontosnak érzünk. Boldogok vagytok. Boldogok, akiknek szüksége van a kapcsolódásra. Mert ők kapcsolódnak. Végül. Mert nem tehetnek mást. Mert ezt az egészen fantasztikus vallás-, tehát közösség-hiányt be kell végül töltsük, aminek nincsen más módja, mint beállni, kapcsolódni, résztvenni ott, ami megnyugtat, vagy indulni egyedül, ha kapcsolódni nincsen épp hova. Mindegy. A folyók végül találkoznak. Csak tó ne maradj! Jajj annak, aki tóként próbál élni, mert a magát szigetnek képzelő ember végül bizonyosan kiszárad. Kapcsolódás az élet. A hit közeledik, a hit automatikusan közelít. Legyen az bármiben is.

*

Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul. Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal. De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat. Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok! Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.”

Lk 6,20-26

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!