Nem csak az elsőszülött fiú. Nem bizony. Hanem MINDEN fiú. Ez Van. Szent tulajdonok vagyunk, mi férfiak. Hogy persze a nők is? Hallak, és igen. A nők is az Úr szent tulajdonai, csakhogy esetükben az Úr konkrét személy is. A férfi. Hogy tehát azt mondom, hogy a nő a férfi tulajdona? Nem. Nyilvánvalóan nem, nézz körül. Hanem viszont a Nő bizony a Férfié, amint a Férfi is az Úré, azzal pontosan arányban, amennyire tehát a Férfi is követésben van, amennyire a Férfi is átadja magát. Az Úrnak. Aki, bizony, a férfiak többsége számára szintén konkrét személy. Férfi. Hogy tehát a férfiak egymás tulajdonai, hogy ezt mondom? Dehogy. Ne viccelj, nézz körül, hogyan mondhatnám. Hanem viszont a Férfiak általában igen. Más Férfiak tulajdonai. Brutális ez. Nem csak a Kapcsolat ereje, hanem, hogy MINDEN javainkkal állunk így egymásban. Ez van. Végül. Csakis EZ működik, amikor ÍGY vagy felelős. Amikor Felérfiak így lesznek, egymásért, lábakat mosva, Felelősök, mint pásztorok a bárányaikért. Igen. Tudom, hogy odébb van.

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek. Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.

Lk 2,22-40

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!