Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mondja. És én Értem. Abszolút értem. Fejben. De annyira fantasztikusan messze vagyok még mindig a gyakorlatban. Mert annyival egyszerűbb az áldozat. Áldozni magamból és a magaméból, áldozat által kompenzálni a hibáimat, “jóvá tenni” tehát, és ami EBBŐL szükségszerűen következik: ítélkezni mások felett. Érdekes, hogy mennyire valóban összefügg a kettő. Hogy áldozatokkal az veri a mellét, aki kompenzál, ő követeli másoktól is meg, tehát az ítél másokat, aki nem elfogadó, és másrészt a nem elfogadás “vétkét” mind imával és meditációval és önostorozással és adakozással kompenzáljuk, mert belső szükséglet, kiegyenlíteni, muszáj, nyilvánosan vagy magányban, de szükségszerű.

Minden elvárás szükségszerűen ítélet is.

Kemény. Ezt így még sosem láttam egyben. Nagyon, nagyon kemény. Hogy abban a pillanatban, ahogy elvárással vagyok, akár csak azzal, hogy az “önzetlen” segítségem, “bölcs” szavaim a másik elfogadja, máris ítélek is egyben, abban a pillanatban ítélek, mert jelen állapotában nem jónak bélyegezem őt, KELL neki, hogy ez vagy azt megtegye / elfogadja / megértse, amiben én – aki viszont nagyszerű vagyok – “önzetlenül” segítek, mármint próbálok segíteni, de nem fogadja, nem érti, nem képes használni, csudába is, béna… Ismerős? Kemény. A türelem elvesztése, ÉS hogy emiatt pedig valamivel később “rossz” embernek érezem magam, tehát ezt kiegyenlítendő: adakozom, értsd: áldozok. Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Ennyi A Válasz, és valódi Válasz, csudába is, nincsen egyéb Válasz.

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!” Jézus erre megkérdezte: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!”, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.”

Mt 12,1-8

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!