Sokakat látok felsőbb hatalmakhoz fohászkodni, és nagyon kemény ez, hogy végül mindegy. Jó a fohászkodás, ha erőt ad, ha meríteni segít, ha egység élmény tapasztalás, de abszolút a tetteken múlik. Végül. Minden. Mindegy kit nevezel Uradnak. Teszed-e az Akaratot, amit legbelül mind ismerünk, tudunk, aminek követése mindannyiunk számára valós lehetőség, minden pillanatban. EZ a lényeg. Tedd! Tedd, ha jót akarsz!

Abban az időben Jézus így fejezte be a hegyi beszédet: „A mennyek országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: Uram! Uram! Csak az, aki mennyei Atyám akaratát cselekszi. Azon a napon sokan mondják majd nekem: Uram, Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben űztük ki az ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Én akkor kijelentem majd nekik, hogy nem ismertelek soha benneteket. Távozzatok színem elől, ti, gonosztevők! Mert mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak; az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.” Ezzel Jézus befejezte a hegyi beszédet. A népsokaság elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az ő írástudóik.

Mt 7,21-29

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!