Rossz ember a farizeus? Nem. Csak ember. Ember, aki nem lát a keretein túl – egyetlen ember sem lát a keretein túl. Mind farizeusok vagyunk. Eltérő mértékben – eltérő sötétségi fokon –, de mégis. Amíg az embernek értelme van, addig külön is áll a fenytől, mert az érzelmem korlátos, ami a korlátlan, végtelen, sőt időtlen igazságot a maga maradéktalan Teljességében befogadni fogalmilag nem képes. Ez van. Jó ezt elfogadva mindig emlékezni, hogy bár nyomokban sejthetem a fényt, de ettől még alapvetően farizeus vagyok, mert ember, tehát korlátos. Te miben kapod ma ezen rajta magad? Miben nem tudsz az eszményeidhez felérni? Jó meglátni ezeket… Mosoly az eredmény és kiengedés. Farizeus vagy. Rendben van. Nem lehetsz más, mint farizeus, a kérdés nem ez, hanem a jószándékú erőfeszítés, amivel magunkat meghaladni folyamatosan próbáljuk.

*

Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.

Mk 3,1-6

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!